Most mit csináljak? Ketté nem szakadhatok.

Menj haza, és vidd a párodat is.

Apukád mellett is ott tudsz lenni, anyukád is fog látni, szülinapozni is tudsz, és a párod sem lesz csalódott.

Te inkább a barátoddal lennél, mint hogy a nagybeteg apukáddal, akit te szeretsz a világon a legjobban?

A barátod mit áldozna fel akkor, ha veled hazamenne a hétvégére?

Nekem ezt tudnom kell, ahhoz, hogy tisztán lássak.

Mert te akár azt is kockáztatnád, hogy ne lásd többet apukádat. (nem ismerem a betegséget, és nem akarlak megrémíteni, de ha kórházba kerülne apukám egy súlyos betegséggel, biztos mindent megtennék, hogy annyit legyek mellette, amennyit lehet, mert realizálódna bennem a tény, hogy nem fog örökké élni apukám. Tudom, ezt alapból is tudni kéne, de mégis sajnos ilyen dolgok kellenek, hogy úgy igazán rájöjjön az ember)

Én is megértelek, hogy szükséged lenne kikapcsolódásra, a barátodra, a saját és családi gondok miatt. Én is szerelmes vagyok, tudom, mennyire megnyugtató tud lenni egy ölelés, a sok-sok rossz dolog után.

Ezért érdekelne, hogy a barátod mindezért, most amikor tudja, mennyire szükséged lenne rá, de családodnak is, miért nem ajánlja fel, hogy menjetek együtt haza.

Én biztos megkérném a barátomat, és ha nemet mondana, gyorsan rájönnék hol a helyem, hol van rám igazán szükség.

Ha már 5 éve együtt vagy a pároddal, akor nem hiszem, hogy annyira pótolhatatlan lenne ez a hétvége, /sok hétvégétek lehtet már és lehet még/ és biztos megértené a párod, ha az apukádat választánád inkább.

Nekem is most vasárnap lesz a szüli napom, a 38-adik, és hidd el, bármit, megadnék azért, ha a barátom helyett inkább az apukámmal ünneplhetném, de sajnos ő már 10 éve halott.