Tapasztalt anyukák, apukák! Mit tegyek?

1. A férjed nem köteles elfogadni a gyereket hétvégére, ha nem bir vele - mert ugye a biróság az anyának itélte, ezért alapvetöen NEKI kellene a gyereket nevelni.

2. A gyerekért másodsorban a férjed a felelös, neked nem sok közöd van hozzá. Tisztázd vele, hogy vagy ö (az apa) fegyelmezi a gyereket, vagy hazaküldi, vagy ha egyikre sem hajlandó, akkor amikor a gyerek jön, akkor arra az idöre te máshol leszel. (pl. szüleidet meglátogatod, stb.)

NEKEM nincsnek a gyerekkel szemben kötelességeid ( max. annyi, hogy nem állsz az apa meg a gyerek közé), jogaid annyi van, mint amennyi minden háziasszonynak a vendég gyerekkel szemben - tehát megkövetelheted, hogy vagy úgy viselkedik, ahogy neked megfelel, vagy nem vagy hajlandó a vendéglátót játszani.

Minél előbb vidd el a gyereket - illetve az apja beszélje meg az anyjával és igen jó lenne, ha ebben legalább egyszer dűlőre jutnának, mert ez a gyerek érdeke - egy gyermek pszichológushoz vagy inkább - pszichiáterhez. Nagyon-nagyon durva az, ahogyan ő viszonyul a dolgokhoz, nagyon durva magatartási és egyéb pszichés gondjai vannak. Nem a te dogod, hogy engedd, hogy tönkretegye az ti közös életeteket.

Ilyen viselkedés nem a gyenge idegzet jele, hanem a súlyos neveletlenségé, és nyílván a vérig sértett mama szítja a háttérből.

Amikor ott van a gyerek, akkor azok a szabályok érvényesek, amelyket te és a párod szabtok magatoknak. Egy gyerek ehhez alkalmazkodik, és pont - nem pedig fordítva! Éppen azért is hisztizik ilyen durván, mert soha senki sem szabott neki kőkemény szabályokat, nem voltak szülei, ha úgy vesszük, magyarul azt sem tudja, hogy mit szabad és mit nem.

Teljesen mindegy, hogy mit és mennyire ordít, nem kell foglalkozni sem vele, sem a szomszédokkal. Ha átjönnek, vagy a nyakatokra küldik a rendőrséget, akkor szépen udavarisasn meg kell mondnai, hogy a gyerek hisztizik. Nyugodtan jöjjenek be és nézzék meg. Él és virul, pusztán kezelhetetlenül hisztériázik.

Kőkemény kontroll, alkalmazkodásra kényszerítés az első időkben a gyerek felé, és minden szabály konzekvens betartása. Amint hisztizik, azonnal elfordulni tőle és IGNORÁLNI!

A lehető legrosszabb az, ha ordítani kezdesz vele, vagy az apja, mert akkor elérte, amit akart. Tudom, hogy nagyon erős idegzet kell ahhoz, hogy egy ilyen gyerekkel ne ordítson az ember, de muszáj.

Ha nem bírtok vele, akkor pszichiáter, de minél előbb. Ha az anyja nem egyezik bele (nyílván ott trat be nektek és a volrt férjnek, ahol tud), akkor forduljatok a bírósághoz. Az apának is teljes jogú nevelési joga van, tehét ő maga is elmehet a gyerekkel egy szakihoz, ha ő úgy látja jónak - csak ehhez a párodnak is akarnia kell azt, hogy a sarkára álljon.