Tartozhatok valaha is a családjához? Fog valaha is családtagként tekinteni rám?
A barátnőm egy picivel idősebb tőlem és van két gyereke, és még van egy férje is. Nyílt kapcsolatban élnek, a férjének is van barátnője. Ám a kezdetektől fogva azt mondta/mondja nekem, hogy csak a legkisebb gyerek miatt vannak még együtt, mert nem tudná ilyen kis korában feldolgozni a válást. És azt is mondta, hogy velem képzeli el a jövőt, szóba került a közös gyerekvállalás is és azt mondta, hogy szeretne velem közös gyereket.
Ám amikor nemrég szóba került a közös jövő, akkor nem említett közös gyereket, és teljesen külön kezelt a képzeletében, mint a gyerekeit és az apukájukat.
Természetesen azonnal kérdőre vontam, és csak annyit válaszolt, hogy nem akar engem a gyerekeivel terhelni. (Én sohasem zárkóztam el attól, hogy segítsek neki a gyereknevelésben, ha elválnak és esetleg összeköltöznénk!)
Most hogy ez kiderült, természetesen örül neki, hogy így gondoltam, de bennem merült fel a kérdőjel: tudna engem valaha is családtagként kezelni?
úgy értem ha nemrég ilyen nagy gátat állított közém és a gyerekei közé, akkor mire számíthatok a jövőben? (hiába javította ki azt amit mondott, de felmerült benne az a gondolat, nem hiába mondta ki...)
Eddig mindig nagy reménnyel képzelődtem a jövőt illetően, és teljesen boldog voltam, hogy majd egy családként élhetünk és ha nem is lehetek a gyerekei apja, de jó kapcsolatban lehetek majd velük. Egy olyan kapcsolaton fantáziáltam mindig, ahol nincs gát, ahol nincs "Ő családja" és én, hanem ahol csak "mi" vagyunk.
Így már persze az is felmerült benne, hogy mindig 4.(!!!) leszek a rangsorban. (Első kettő a gyerekek, ami teljesen érthető!, a harmadik pedig az apjuk, amit már egy picit furcsállanék)
Most egy picit összetörtem és kipukkadt az a lufi, amibe eddig fújtam a jövőképeimet.
És hiába mondja, hogy nagyon örül neki, hogy így gondoltam a kapcsolatunkat és ő is úgy szeretné, mert ez így nem az igazi, hiszen miért választott külön ennyire a családjától a közel jövőben?
Azóta tartok attól, hogy nem lehetek majd olyan felszabadult náluk, vele és a gyerekeivel, mert nem tudom mikor dörgölnél az orrom alá, hogy az az Ő családja. És a közös gyerek is aggaszt egy kicsit. Hol szóba hozza és úgy látom rajta, hogy teljesen természetes számára, hol teljesen megfeledkezik róla, amikor a jövő szóba kerül.
12 évet volt együtt a férjével, szerintetek el tudja engedni? (én nem érzem, hogy hiányolná, hiszen 12 éve együtt élnek és teljesen összeszoktak. nem csoda, hogy betolakodónak érzem magam.
de hetente csak 1x-2x talizunk és arra az időre félre tudja tenni magában ezeket az érzéseket szerintem)
Minden komoly választ nagyon szépen köszönök!
válasza:Nincs tapasztalatom a nyitott házassággal kapcsolatban, szóval tévedhetek, de szerintem az azt jelenti, hogy igenis együtt vannak, szeretik is egymást, csak nem veszik megcsalásnak a futó kalandokat. Én legalábbis így értelmezem.
Te azt írod, ők nyitott házasságban élnek. Minden más is, amit mesélsz a helyzetről, számomra azt sejteti, hogy alapvetően semmi problémájuk egymással, jól megvannak, és közösen akarják nevelni a gyerekeiket. Lehet, hogy akármi miatt a szexuális életük nem működik csak, ezért választották ezt a megoldást, vagy a fene tudja.
Szintén az általad leírtak alapján nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez egy olyan helyzet, ami ált. fordítva szokott megvalósulni: mikor egy nős férfi hitegeti a fiatal kis szeretőjét, hogy majd persze, hogy elhagyja miatta a feleségét, csak még most ez meg az, de majd mindenképp... Aztán persze általában sosem.
Valamiért nekem így tűnik. Úgy gondolom, hogy neked nem ezzel a nővel kéne a jövődet tervezgetned, ha tényleg családot, gyereket szeretnél. Nem tartom valószínűnek, hogy ez össze fog jönni a közeljövőben, ráadásul ne felejtsd el, hogy van ott már két gyerek, akiknek te sosem leszel az apja.
Sajnálom, ha nem ezt akartad hallani, de ez a véleményem.
válasza:
válasza:Kérdező szerelmes lettél egy nyitott házasságban élőbe. Ilyenkor az ember sajátosan látja a világot. Így kívülről úgy gondolható, hogy ezt a családdal kapcsolatos liberális nézetét – nem fogja megváltoztatni a szerelem sem
(a szerelem: ami különben ~20 év körül csodára képes az ember életében, akkor még átváltozásra is, de később ez a teremtő-jellege rohamosan csökken. És egy nő, aki már szült, az másfajta átalakuláson ment át – az lányból -> anya lett, ami a nő életében a legnagyobb, meghatározó átváltozás)
Ha egy nő, (már két kicsi gyerekkel) annyira nem érzi a tradícionális ’család’ jelentését, aminek olyan zártnak és tisztának, ragyogónak kellene lennie, mint egy gyémántnak, akkor az, már nem fog megváltozni.
Szerintetek akkor hogyan beszélhetném meg vele a félelmeimet? vagy hogyan szedjem ki belőle, hogy mit is akar tőlem valójában?
NAGYON fontos lenne tudnom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
ja és akkor rosszul fogalmaztam. nem nyitott házasságban élnek (ezt nem is mondta, csak magamtól írtam) hanem tönkrement a házasságuk és a férje már egy jó ideje nem közeledik hozzá nőként. és most élnek úgy hogy mind a kettejüknek van párja, a másik tudtával.
valamint nem magáról a sátánról van szó.
Tehát hogyan szedjem ki belőle, hogy mit akar valójában?
válasza: válasza:Szerintem, ha jót akarsz magadnak, akkor kérdezd meg kerek-perec. És ne könyörögj, ne "vezesd" a válaszát, mert a te érdeked, hogy tudd, ŐSZINTÉN mit akar.
Ha pedig nem azt mondja, hogy most azonnal mindent eldob, hozzád költözik, és veled akar élni, akkor talán el kéne azon gondolkodni, hogy jól mennek-e így a dolgok, tényleg ezt akarod-e?
válasza:Én is hasonló cipőben jártam, két gyerek, rossz házasság.
A férjétől ugyan elvált, de engem csak hitegetett, hogy hozzám költözik. A végén kiderült, hogy nála elsők a gyerekei, a másodikok a szülei, és én vagyok az ötödik helyen. Amikor végleg kiderült, hogy nem költözik hozzám, szakítottam, bár majdnem belehaltam. Most otthon él, ő a házi rabszolgája a két gyerekének és a szüleinek.
Szóval csak áltatod magad, ahogy én is. Szakíts, ha bírsz!
De amikor szóba kerül, mindig olyanokat mond, ami jól esik. vagy amit hallani szeretnék(?).
csak ez a múltkori volt egy kicsit fura, hogy a közös gyerekről nem is beszélt, és a felosztás is olyan volt hogy "te" meg "mi".
de legalább úgy képzelte el, hogy már nincsenek együtt a férjével. állítólag pár év múlva válni akar, és azt mondta, hogy akkor is megtenné mostmár ha nem lennék neki.
(ezt onnan tudom hogy a férje örülne egy nyílt kapcsolatnak, de erre azt mondta, hogy szó sem lehet erről tartósan)
a kérdésem arra vonatkozott, hogy ha elválnak, akkor vajon utána tudna rám családként tekinteni? vagy ez le van a részéről annyival tudva, hogy már van családja, úgyhogy untig elég ha egy párja van és kész.
bocsi, ha kicsit viharosak a kommentjeim, de nagyon rosszul érzem magam!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!