Megoldás, ha együtt lakunk, de soha többé nem szólunk egymáshoz? Meddig lehet bírni?

A kép úgy fest, hogy 3 egyetemista lány él együtt, úgy másfél éve. A 3. lány,aki később költözött be a 2 barátnő mellé egy 40 éves nő külsejével bíró, de 12 éves agyával gondolkodó lány. Közel egy évig tűrtük, hogy állandóan, napi több órán keresztül hallgatjuk a magánéletét, mert utána rendszeresen utána futnak az utcán a brazil szappanoperahős külsővel rendelkező férfiak, éreztetve, hogy velünk semmi ilyen nem történik, ő mennyivel jobb. Mivel testesebb nálunk, állandóan a vékony lányokat szidja, megjegyzéseket tesz,ami egy idő után frusztráló, hogy szerinte az mennyire nem szép. Tanulni nem hagy minket,az eredményeink időről-időre romlottak, míg ő éjjel tanult, míg aludtunk,hogy nappal beszélhessen és aludhasson. Takarítani nem képes, egyszer szóltunk rá, besértődés lett a vége, és felhordja a gombás lábú "úgymond barátját" ( ő mondta el), szerintem érthető a félelmünk.

Így vizsgaidőszak elején kibukott ez belőlem, bár éreztettem is vele,hogy gond van,nem használt, így mindezt szóvá tettem. Szólni nem tudott, sírva elrohant, majd gondolom szülői-baráti tanácsokkal felvértezve közölte, hogy egy gonosz dög vagyok, azt hitte mi barátok vagyunk hárman (ami nem tudom hogy jön témába) és valójában nekem nincs senkim,mert ilyen vagyok,hozzáteszem én nem sértegettem,ő megtette. Most mégis ő van egyedül, menekül tőlünk, éjjel 4kor jön vissza, és egy szót se szólunk egymáshoz. Javasoltam neki, hogy költözzön el, de ő aztán nem fog, neki így jó,és haragszik ránk. Nincs külön szobánk, egy "légtérben" vagyunk, a sulihoz 2 percre, jó áron, így mi ketten se szeretnénk lépni. Személy szerint elköltözhetnék a páromhoz,de nem akarok tőle függni, sem a barátnőmet cserben hagyni. Én felajánlottam a megbeszélés lehetőségét, szerinte nincs mit ezen beszélni. Normális,hogy még ő van megsértődve? Hogy lehet ebből kimászni, mert azért feszült a légkör. Megjegyezném az elmúlt 1 hét szótlanság alatt csak sikeres zh-k születtek, érezhető a változás.