Megütnétek, lehülyéznétek az anyátokat? Fajulhat idáig a dolog?

mostanaban nem szokott lenni, apumert nem vok tulsagosan oda, nem naon szeretem, de felek lehulyezni, megutni plane, anyukamat pedig naon szeretem, csomot tesz erte, neha van h kiakasztom es megver, de soha nem emelnek kezet ra pedig erosebb vok nala

14/f

Kézlefogás nekem is volt, az volt az utolsó próbálkozás a fizikai fenyítésre, mert mondtam, hogy már egy súlyban/erőben vagyunk (14 lehettem), innentől nem verés, hanem verekedés lesz. Megértette, nem kellett tovább menni.

Illetve apám egyszer lebukott, hogy a titkárnőjével flörtölt, az nem derült ki, hogy pontosan mennyire mélyedtek bele a kapcsolatba, de anyám érthető módon kiakadt, engem hivogatott. Mivel nekem apám apám és nem a férjem, kicsit máshogy érintett, de amikor felhívtam, akkor teljesen nyugodtan annyit mondtam neki, hogy gratulálok, jó nagy hülye vagy. Csendben annyit mondott, hogy igen, igazam van. Ez volt az egyetlen lehülyézős eset.

Illetve ovis koromban hallottam a hülye szót, de nem tudtam a jelentését, csak láttam, hogy érzelmeket vált ki. Hazamentem, mondogattam. Anyám mondta, hogy ne mondjam. Harmadszorra szájba vágott. Utólag megbeszéltük (már kamaszként), hogy üdvösebb lett volna elmagyarázni, mint szájba verni, ő is elismerte, de ezt inkább a "családi félreértések" dobozba tettem :)

Mondjuk anyámnak hasonló sztorija volt gyerekkorából:

Olvasta a kozmetika szót és nem tudta mit jelent. Odament a mamámhoz (anyjához): "Anya, mi az a kozmetika?"

"Na, adok neked kozmetikát, te foglalkozz a tanulással büdös kölök!" - és kapott két maflást :)

Mondta, hogy évekig annyit tudott csak utána a kozmetikáról, hogy az valami nagyon rossz dolog :)

Nem volt még rá példa.

Az egyik ismerősöm (20 éves fiú) viszont kis dolgok miatt rendszeresen lehülyézi az édesanyját, sőt egyszer a nagyanyját is hülyének nevezte, olyan dolgokért, hogy pl. nem boldogul olyan jól a számítógéppel, mint egy fiatal és segítséget kell kérnie.

Nálunk soha, én édesanyámat imádom, ő az én védőangyalom :), de viszont hülyeségből szoktunk egymással csúnyán beszélni, másoknak lehet ez parasztság, mi viszont jókat röhögünk, főleg mikor másnak a szülei meghökkenek rajtunk, nekem ő a legjobb barátnőm :) A szócsatáink a legjobbak, mikor próbál olyat mondani ami "menő", de nem tudja, hogy mondják az egészet...:D

Engem egyszer se ütöttek meg szüleim, és így is megtanultmam, hogy mit szabad és mit nem... Én sose emelnék kezet a szüleimre, viszont én hirtelenharagú vagyok, így gyorsan mondok olyan amit később megbánok, anyáék fel sem veszik.

megütni még nem, de mivel anyám elég sokat ivott a múltban, és hát volt rá példa, hogy ki akart menni az ajtón, én meg nem engedtem. Sosem ütöttem meg szándékosan, de az ilyen dulakodások közepette volt, amit ő annak vett, pedig sosem bántanám. De inkább orroljon rám emiatt, mint hogy elkószáljon hetekre :( illetve volt, hogy illuminált állapotban a sógornőm helyébe valakit képzelt, és neki akart menni, én meg közéjük álltam, elkaptam a kezét és lenyomtam a földre. De 2 és fél éve szerencsére semmi nincs, bár ez is annak köszönhető, hogy alkoholmámoros pillanatban elütötte egy autó. Túlélte, de már dolgozni sem tud, csak otthoni teendőket tudja ellátni. Azóta minden rendben. :(

24/L

én ugyanúgy vagyok ezzel mint a 6-os válaszoló.

amikor valami olyat csinálunk amit nem kellett volna /kisebb dolgok pl. mosóporok összeöntése, receptek keverése.../ akkor jön az hogy 'dehülyevagy..' vagy hogy 'dehülyékvagyunk:DDDD' ma például a tükörjég úton csúszkáltunk este... ő fogta a kezem, szaladt és én 3× elestem.. nagyon sokat nevetünk együtt mindenen amin csak lehet az egész családommal, apukámmal nem szoktunk ilyet csinálni de vele is nagyon jó a kapcsolatom. megütni sosem szoktam nem is fogom.