Mit szólnál, ha a barátod gyereket akarna, miközben neked még eszed ágában sincs ezen gondolkodni?

Nem tudok mit mondani csak annyit, hogy nehogy beadd a derekad! Így soha, semmilyen körülmények között sem! Én inkább kiskutyát vennék neki vagy javasolnám én is a babysitterkedést, mert még nagyon gyerek ő maga is és fel sem fogja ennek a súlyát. Ez amolyan fellángolás nála, mint amikor én akartam neon lilára festetni a hajam. Szerencsére probléma jött közbe és jó ideig nem volt pénzem fodrászhoz menni aztán idő közben elmúlt ez az őrület nálam. Nem is tudom, hol volt az eszem, idétlenül néztem volna ki.

Mindenesetre a barátod szerintem így egyben akar mindent gyorsan, kb. egy napon pelenkázná és öltöztetné majd vinné horgászni és csajozni. Szóval még ha szülnél is neki akkor is csalódna valamilyen szinten, hiszen azért bizonyos dolgokkal várni kell, míg megnő az a gyerek.

Úgy gondolom te látod reálisan a helyzetet, várjatok még pár évet a gyerekkel. Közben pedig próbálj szép lassan több felelősséget rápakolni a barátodra (nem a gyerek témával kapcsban hanem általában) úgy értem önállósodjon kicsit, hátha ezáltal érettebb lesz. Különben ha később gyereket vállaltok akkor neked lesz kettő...

Óvatosan úgy tudod lebeszélni, hogy magadra fogod a dolgot, hogy te is szereted a kicsiket, de magad nem érzed érettnek erre a nagy felelősségre. Ebből nem lehet kilépni. De akarsz majd te is, de még néhány év múlva sem lesz késő. Addig ő is érik, és majd látjátok. Az, hgy valaki gyerekes, nem biztos, hogy nem lesz jó apa egyébként. De valami stabilitás az életetekben kell, és főleg, hogy te magad legalább érettnek érezd.

Szóval magad szemszögét vezesd elő inkább, és hogy ugyanakkor szeretnél, csak nem épp most.

Amikor 15 évesen benyögtem anyámnak, hogy én gyereket akarok, mihamarabb, elküldött vigyázni az unokatesóimra egy hétre. Akkor döbbentem rá, mi meló felügyelni a kicsiket (pedig ott már 2 meg 5 évesek voltak), az anyagi részéről már nem is beszélve.

Nektek nincs kisgyerek a közeletekben?

Az én barátom 31, és szintén szívesen elkezdené a gyerek-projektet, én viszont 21 évesen még távolról sem állok készen rá. Szerencsére vannak kisgyerekes barátaink...egy-egy pár napos látogatás náluk, és a téma 2 hónapig nem jön fel.:)

Ezenkívül szoktam neki mondani, ha valamit olyat csinálunk, amit gyerekkel nem lehetne (pl. délben kelni, ide-oda utazgatni), hogy "látod, milyen jó így":)