Szerintetek milyen az életem?

bocsi előre is, lehet, hogy husszú lesz.

a szüleim 3 éves koromban elváltak. azóta megyek láthatásra apukámhoz. anyának azóta lett egy barátja, akivel egész jól elvagyunk. eleve volt még egy testvérem, most ebben az öt évben bővült a család 3 kis gyerkőccel, akikkel néha kiabálok, de eleve nagyon aranyosak, és jól elvagyunk velük. szóval öten vagyunk testvérek, egy 70 négyzetméteres házban, kicsit szűkösen vagyunk. eddig még egész jó lenne , na de azóta apumnak is lett egy úgy bnője, vele viszont már nem olyan fennséges a kapcsolatunk. apummal is folyton veszekednek, meg annak a nőnek van még 3 gyereke.velük viszont kifejezetten szr kapcsolatot ápolunk:D. folyton belémkötnek, szivatnak, kiröhögnek... szóval undokok. néha ezért órákat képes vagyok sírni, görcsöl emiatt a hasam, hányingerem van ha ott vagyok.. és nem merem megmondani apumnak,hogy nem akarok ott lenni, mert vele nem lehet beszélni. alapvetően félénk típus vagyok, nincs önbizalmam. a suliban nincs túl sok barátom/barátnőm, igaz, van 2, de ők kihasználnak, ugráltatnak..stb...de hogy egy kis pozitívumot is mondjak: nagyon szeretem az anyaági családom, bennük megbízhatok, ők támogatnak, ha bánt valami, nekik elmondhatom. a 3 kisbabát nagyon szeretem, néha ők vidítanak fel. azt mondják, nagyon szép vagyok, és az alkatom is jó, jól tanulok( a féléviétlagom 4,4), sportban is osztálymásodik vagyok:). zongorázom, és nagyon szerete, de csak hobbi szinten. arra lennék kíváncsi, hogy te, mint külső szemlélő, milyennek találod az életem, mertnekem nem nagyon sikerül eldöntenem. bocsi hogy hossuzú a szöveg, köszi , hogy végigolvastad. a NORMÁLIS válszokat előre is köszönöm:)12/L