Nektek milyen a kapcsolatotok a családotokkal?

Aki gyerekként rossz kapcsolatban van a szüleivel (természetesen a szülők az okai ennek), annak sokkal nehezebb saját családot alapítania, de ha sikerül igazi társra találnia, akkor igazi családja lesz és jó kapcsolata lesz a gyerekeivel.

Bocs, most ez jutott csak eszembe.

Ne haragudj, de ez nem puszta vélemény kérdése.....nekem pl. a családom minden tagjával szinte tökéletes, eltekintve kisebb-nagyobb súrlódásoktól.

Nem tudom hány éves vagy, de kamaszkorban, majd fiatal felnőtt korban ez természetes, hogy senki nem ért meg és mindenki csak veszekszik veled, legalább így érzed. Én bizonyos korszakaimban azt is b@szogatásnak vettem, ha anyu megkérdezte, ebédeltem-e, és úgy válaszoltam, hogy ne csesztessen, majd eszem ha éhes vagyok. Ma már csak röhögök ezen, és remélem, ha az én gyerekem lesz abban a korban, én sem fogom felvenni ha úgy érzi, az egész család ellene van és semmi sem jó és mindenk hülye.

"A drága anyám a melóhelyemen is képes felhívni, hogy rendesen ettem-e. Az idegeimre megy."

Akkor miért veszed fel egyáltalán a telefont? Később majd megmondod neki hogy el volt némítva és nem hallottad hogy csörög.

Amit az első ír az butaság.Ismerek olyanokat akiknek irigylésre méltó szülei voltak,boldog gyerekkoruk volt,mégis pocsék házasságban éltek.Vagy itt vagyok én.Pocsék gyerekorom volt,egy alkoholista anya mellett nőttem fel.Mégis az első házasságom igaz ne jött be,de a második már boldog..Nem a rossz gyerekkor dönti el,hogy felnőttként milyen családunk lesz.Ez csakis rajtunk múlik..

De válaszolok a kérdésedre.

Van 2 testvérem.Akikkel gyerekként sokat marakodtunk,de felnőttként imádjuk egymást.Az életemet adnám bármelyikért..Tatjuk a kapcsolatot még a hatalmas távolság ellenére is.

Apámmal is tartom a kapcsolatot.Őt minden hónapban jelentős összeggel támogatom,és amikor hazalátogatok,akkor mindig meglátogatom..

Anyámmal nem tartom a kapcsolatot.15 éve nem láttam,és testvérek között is "tabu" téma.Nem beszélünk róla,nem támogatjuk,nem foglalkozunk vele.

Az aki az alkohol miatt képes volt lemondani a gyerekeiről,aki tönkre tette a gyerekkort,aki ha ott is volt,csak durva szidalmazást,és verést kaptunk,aki szerint mi csak porontyok vagyunk,az nem is érdemli meg,hogy idős korára rányissák az ajtót..Számunkra sok éve meghalt...

Akkor viszont nem értelek....ha felnőtt nő vagy, saját családdal, már kezelned kell az efféle helyzeteket. Mert kamaszként amíg a szülőktől függünk, meg a korszakunk hangulatváltozásaitól, természetes, hogy nem tudjuk megfelelő mederbe terelni a dolgokat, mert kevesek vagyunk hozzá. De egy harminc közeli nő már kell, hogy tudja kezelni az ilyen dolgokat.

Egyébként én az írásmódod és dacoskodó fogalmazásod miatt hittem, hogy kamasz vagy. Lehet, hogy korban igen, ám valójában még nem vagy érett arra hogy rendbe tedd a kapcsolatotok határait, ezt azonban Neked kell kiharcolni. Nem csak anyukáddal, de sajűát magaddal is, hogy képes legyél lépni, mert ennyi idősen más a dacoskodás meg a "mindenki csak cseszeget" már nem oké.