A mostani 18 év alattiak nehezebben viselik el az életet?

Mindenhol azt látom, hogy ha történik valami természeti csapás, vagy baleset, vagy ilyesmi, akkor rögtön pszichológus jön. A gyereket elviszik onnan nyaralásra, ne is legyenek ott. Rögtön kérik a felajánlásokat.

Én már elmúltam 30, csak azért írom, hogy nem vagyok már gyerek.

De 6 éves voltam, amikor egy földrengés miatt teljesen romba dőlt a házunk, két évig laktunk rokonoknál, aztán meg szükséglakásban, amíg újjáépítették a házat. Ott is voltak gyerekek, nem is kevesen.

Velünk egy percet sem foglalkozott pszichológus, nem is láttunk. Nem vittek el minket sehová, nem volt nyaralás, nem gyűjtöttek adományokat. Mégsem lett egyikünkből sem pszichopata, senki nem lett lelkileg sérült. Fel tudtuk dolgozni.

Pár évvel később pedig volt egy közlekedési baleset is. A busz amin utaztam, frontálisan ütközött egy mikrobusszal. A sofőrt teljesen maga alá gyűrte, esélye sem volt. A busz elején voltam, úgyhogy mindent láttam. Nem a buszos volt a hibás, a másik sofőr elaludt. Ott sem volt pszichológus, sem akkor, sem később. De fel sem merült, hogy egyáltalán szükség lenne rá.

Nem értem, hogy mostanság miért kell mindennek a feldolgozásához pszichológus?