A mostani 18 év alattiak nehezebben viselik el az életet?

Mert nem ertesz hozza.

Meg nem is akarsz, te meg a tobbi hozzaerto eldontottetek, h a mai 18 evesek sz.arok es kesz.

Nem is ertem minek tetted fel a kerdest mikor mar az elejen tudtad, h csak neked lehet igazad?

Mit tudsz a pszichologiarol?

22-es vagyok!

Bocsánat, de előbb nem fejeztem be a mondanivalómat.

Szóval: a krízisekből való kimenetel egyén függő.

Személy szerint örülök, ha valaki válságba jut és önerejéből képtelen kimászni az őt ért krízisből szakemberhez fordul. Sokkal több lehetőség van erre mint régebben volt, mert akkoriban stigmákat akasztottak rájuk.

De most is van némi fogalomzavar egyesek körében ( mikor összetévesztik a pszichiátert a pszichológussal), de a társadalom azóta jobban elfogadja ha valaki szakember segítségét kéri.

Viszont a mai rohanó világban, ahol a megfelelő szocializációs folyamatok nem úgy működnek szűk családi körben már mint régebben, a családok szétesése, nem jól működése is eredményezhet olyan pszichés problémákat amiből az ember ( főleg ha gyermekről van szó) nehezen, vagy egyáltalán nem képes veszteségek nélkül kijönni.

Soha nem volt ennyi viselkedészavaros, agresszív megnyilvánulású, frusztrált gyermek illetve fiatal mint napjainkban. Bele sem merek gondolni, hogy az ő gyerekeik milyenek lesznek. Bizony ha innen vizsgálódunk akkor igen is kell a szakember segítsége, ha már otthonról nem kap segítséget a gyerek.

A másik probléma a gyász feldolgozása a gyászmunka.

Úgy gondolom ezt a folyamatot is a társadalmi tényezők generálják.

Régebben a halál egy természetes folyamat volt. Otthon haltak meg az emberek, volt halott virrasztás, temetés, és az azt követő halotti tor amin a család legapróbb tagja is részt vettek. Az emberek többsége mélyen vallásos volt és ez is hozzá járult a halál feldolgozásához.

Manapság pedig mi van? Kórházban , rideg körülmények között halnak meg az emberek. A halált egyfajta misztériumként kezelik, egyesek elzárkóznak attól, hogy beszéljenek róla, érzéseiket kimutassák. Manapság az elmúlást a félelem érzése tölti be. Hol van már a halott virrasztás? Halotti tort egyesek feleslegesnek tartják, a vallásosságról már ne is beszéljünk...

Pedig ezeknek a folyamatoknak meg van a maguk szerepe a feldolgozás terén. Mert ha ez nem jól működik bizony valami hátra fog maradni és további életünkre kihatással lesz... egyre csak gyűlik.. gyűlik.. majd végül különféle pszichés problémák kialakulásában fog vissza köszönni.

Hogy kell vagy nem kell pszichológus....

Döntse el mindenki saját maga.

Pont azért van annyi elmebeteg, üvöltöző, agresszív, gyereket verő 30-as, 40-es, 50-es, mert annak idején nem volt szokás a problémák megbeszélése, a lelki dolgokkal való foglalkozás. Ha a szüleimnek az érzéseimről merek beszélni, egyből nekiállnak gúnyolódni, röhögnek rajtam és csesztetnek, hogy milyen ökörségekről tudok beszélni, holott teljesen normális, átlag dolgokról beszélek, mégcsak nem is vagyok lelkizős típus. És ha olyat mondok nekik, olyat gondolok vagy érzek, ami nekik nem tetszik (ugye, fáj az igazság...), akkor elkezdenek velem üvöltözni, sokszor meg is ütnek, hogy hogy merek rájuk rosszat szólni. Úgy gondolom, az ő gyerekkorukban el lehettek hallgatva az egyéni vélemények, az egyéni érzések, gondolatok... egyszerűen nem lehetett személyiségük. Manapság azonban más időket élünk és ehhez sokan nem tudnak alkalmazkodni. Ajándékvásárlásnál veszem észre, hogy anyámnak meg apámnak semmit nem tudok venni, mert egyszerűen az ég világon semmi nem érdekli őket. Eldolgozgatnak, szabadidejükben tv-t néznek, és ebből áll az életük. Jellemtelen embereket szült az a kor... talán pont pszichológus kellett volna oda. Azt pedig látatlanban senkiről sem lehet kideríteni, hogy lelki sérült-e. Bár szerintem valamilyen szinten minden ember az, maximum valaki jobban elfojtja a problémáit, valaki kevésbé.

Hozzáteszem, én is láttam már egysmást, de sosem voltam ezekkel pszichológusnál. Egyszer mentem el önszántamból egyhez, mert a belgyógyászom szerint a túlzott stressz, a szüleim túlhajtása miatt fogytam le csontsoványra. Kiderült, hogy igaza volt... és jót tett, hogy valakinek kibeszélhettem a problémáimat, hogy valaki megértett és végre kioktatta a szüleimet, hogy egy 4-esért nem kell 2 hét szobafogság és internetelvétel stb.

20/L

Kérdező, talán neked is jó lett volna lelki segítség. Most is úgy érzem, itt kompenzálsz, és mutatod, milyen erős vagy, hogy mennyi iszonyú mély negatív dolgot megéltél, és még magadra is kontrázol. Talán ha segítséget kapsz, most nem lenne benned ez a hozzáállás, hogy erős vagy és megtörhetetlen, mert megedzett az élet. Talán az érzékeny oldalad sokat fejlődött volna, és nem kellett volna kemény sziklákat görgess a régi sebek felé.

Olyan, mintha azt a választ vártad volna kezdettől fogva, amiben az erőd dicsérik, emellett a mai fiatalokat gyengének mondják. Nem szégyen a gyengeség, és az sem, ha segítséget kérsz.

Másik: a gyászfolyamatot egy pszichológus nem felgyorsítja, ebben tévedsz. Mindenkinek van egy saját tempója, és saját beállítódása, hogy mit kezd egy traumával, hogyan integrálja. Egy szakember abban segít, hogy sikerüljön integrálni, és ne elfojtsa az ember, hogy később kialakuljon mindenféle lelki, testi betegség, mert csomó mindent a szőnyeg alá sepert az illető, aztán később csak megbotlik benne.

Nem kell mindennek a feldolgozásához pszichológus, az emberek eltérnek abban, hogy mennyit bírnak.

Persze van, hogy valakinek szüksége van pszichológusra, de manapság tényleg nagy divat ez a "két napja rossz a kedvem, rohanok a pszichológushoz mert nekem ilyen-olyan súlyos lelki betegségem van". Annyi tizenéves adja elő ezt a műsort... Valaki kicsit csúnyábban néz rá, szóval ő most súlyos depressziós, élni sem akar, a saját kis pici problémáit képtelen megoldani. Már valaki írta, hogy sokan ezt ürügyként használják, főleg a fiatalok között, ez is igaz.

Amúgy nem vagyok híve ennek a túlzott kímélésnek. Nem is csak a pszichológusra gondolok, de arra is, hogy a gyereknek minden betegség ellen oltás, ami csak létezik, 3 éves koráig semmi tej, nem simogathat állatot 10 évesen sem, stb. Nem azt mondom, hogy spártai körülmények között kell nevelni a gyerekeket, de nem kellene ennyire védeni őket.