Miért ilyen nehéz az élet?

Ez az élet rendje. elsősorban mindenki a saját életét rendezi, megpróbál boldogulni valahogy.

30 évesen én sem így képzeltem, ebben a korban már nem nagyon vannak barátok, szétszéledtünk, kit erre kit arra vitt az élet.

csak nagyon közeli barát maradt meg.

Ezt úgy hívják: felnőtt élet, ahol már a saját család az első, nem a barátok.

Az élet igazi nehézségét majd csak akkor tapasztalod, ha hiába gürizel, nem jutsz előre; ha azok vernek át, akikre teljesen rábíztad magad; ha rájössz, hogy nem mindenki azt kapja, amit megérdemel és még sorolhatnám.

Most elválsz azoktól, akiket szerettél, de ennél csak borzasztóbb dolgok fognak történni: a szüleid halála, például. Mindig-mindig lehetne rosszabb és az a szörnyű, hogy lesz is. Ha ezt az helyzetet rosszul viseled, mi lesz később? Nagyon fiatal vagy(mindezt az mondja, aki csak egy évvel idősebb nálad). Annyi minden történik majd veled, a barátaid megmaradnak szép emlékként, te pedig mész előre: új suli - sok ismeretség, új kapcsolatok. Aztán ha végeztél, jön a pályakezdők nagy kihívása: hogy találsz majd munkát? Nehéz az élet, ha nagyon nyers akarok lenni, akkor mindezt azzal indokolom, hogy az élet így válogatja ki az emberek közül azokat, akik érdemesek rá és képesek a nehézségek ellenére is talpon maradni. Majd meglátod: te vagy az egyetlen, aki melletted lesz egész életedben. Dolgozz, tanulj magadért, a leendő családodért. Sirasd el a barátaidat, ha kell, de ne hidd azt, hogy ez a világ vége. Lesz ennél jobb is, rosszabb is. Részben rajtad múlik, mit hozol ki abból, ami adatott.

N

Azért haza fognak jönni a barátaid látogatóba, nem? Meglátod, milyen jó lesz olyankor "összeröffenni" és kibeszélni az elmúlt hónapok élményeit! Én külföldön élek és amikor hazalátogatok és találkozom a csajokkal, akkora viháncolást csapunk, hogy még! 36 éves vagyok - és most a gimis barátaimról beszélek, 20 éves barátságokról, amelyek nem szűntek meg csak azért, mert egymástól távol élünk. Van olyan barátnőm, akivel egyszer egy évben találkozom - de akkor ott folytatjuk a hülyéskedést, ahol abbahagytuk. Egyszóval: a barátságok nem feltétlenül kopnak el a távolság miatt. Az is lehet, hogy megerősödnek.

Másrészről pedig manapság olyan könnyű kapcsolatot tartani! Facebook, iwiw, skype - mi kell még? Akár minden nap is beszélhettek! (Jó, a szexet ennél nehezebb lesz megoldani, hihi.)

Beszéld rá a barátaidat, hogy nyissatok egy közös blogot, például "érettségizettek" címmel vagy ilyesmi, ahova mindenki leírja az élményeit és hogy hova vetette a sors a nagyvilágban. Így mindig olvashatjátok egymás élményeit, kommentezhetitek is, stb. és nem szakadtok el egymástól.

De mindezeken kívül gondolj arra is, hogy előtted is egy új életszakasz áll! Egyetemre vagy főiskolára mész, új embereket ismersz meg, egy egész új világ tárul majd ki előtted, új emberekkel. És igen, találni fogsz új barátokat is! :) Szóval fel a fejjel, az érettségi után is "van élet" :)

Hogy felvidítsalak, még csak most jön majd a java...

Tudom, miről beszélek, én is nemrég voltam 18, és akkor még nekem is hasonló problémáim voltak.

Azóta lediplomáztam, kicsi gyerek mellett. Hatalmas lelki erő kellett hozzá, hogy itthon hagyjam napokra az akkor még 10,5 hónapos fiamat, hogy elmenjek egy másik városba. Mindezt szinte havonta. De csináltam, mert reméltem, hogy diplomával nagyobb esélyünk lesz arra, hogy megalapozzuk az életünket. Akkor még nem gondoltam arra, hogy milyen nehéz elhelyezkedni pályakezdőként. Már 7 hónapja keresek állást...nemrég kaptam egy jó ajánlatot, szerződés is volt már, de a főnököm már 3 hete eltűnt nem tudom elérni. Majd jönnek a pofonok ne félj, az emberek majd megmutatják mi az a jóság, és emberség:( Egyedül a kisfiamból merítek erőt, és hálát adok Istennek, hogy olyan szerető és támogató párom van, mint amilyen. Azért remélem, neked simábban alakul az életed. Egyébként miért nem mész velük te is Németországba? Legalább megalapozhatnád a jövőd, élhetőbb ország, mint ez, és mit hoz még a jövő bele se merek gondolni, mert én csak azt látom, minden egyre rosszabb lesz.