Csak manapság szidják ilyen durván a szülők a gyereküket?

Valahogy is-is. A szülők nem törődnek velük eleget, elkanászodnak, viszont a szülők ezt a gyerek rovására írják, nem gondolnak rá, hogy ők maguk is felelősek, hova fejlődik a gyerekük.

Sokan a stresszt is a családtagjaikon vezetik le. Mi is féltünk bevallani, ha valamit tönkretettünk, de még azt is, ha csak magától tönkrement, mert apánk nagyon ki szokott akadni és szóval bántott minket... Elég volt, ha valamit kiborítottunk, már ilyen idióta meg olyan...

Legemlékezetesebb, mikor megcsúsztam a kövön, nem láttam, hogy fel volt mosva, nagyon durván beütöttem a lábam és hát majdnem sikerült spárgába lemennem, ami nem túl hajlékony lévén elég szerencsétlen dolog. Lényeg, hogy még azt sem tudhatta, esett-e komoly bajom, már a bátyámmal felváltva fikáztak, milyen egy szerencsétlen barom vagyok.

Ez a gyakori kérdések.hu! Itt a válasz.

Ide azok írnak akiknek kérdésük, bajuk van és segítséget szeretnének.

Nyilván akinek nincs baja, az nem ide irkálja ki unalmába, hogy de happy minden!

Egyébként sokszor a kamasz-kiborulásokat nem is kell készpénznek venni. Pl. ha egy lány kamuzott az apjának arról, hogy a barátjánál alszik, meg mondjuk még eltitkolt pár karót, apuci erre ráripakodik annyit, hogy nem ilyennek neveltelek lányom, takarodj a szobádba és ne lássalak holnapig, a lány dühében a neten kiírja országnak-világnak, hogy "apám lek.rvázott, meg ordított hogy r-banc vagyok"

Ez a viselkedés elég gyakori a lázadó kamasz- és tinikorban. Csak éppen ők nem érzik a különbséget a kettő között. Ha valaki rámutat, ők ennyit mondanának erre: "jó, hát majdnem ugyanazt mondta, csak más szavakkal."

Holott nem. Egyáltalán nem.