Titeket is rosszul érintene?

Valószínűleg így lenne. De most próbálok a diák szemszögéből válaszolni: én sokszor meg voltam győződve, hogy a tanáraim nem is tudják,hogy ki vagyok, ezért nem minden esetben köszöntem előre, hanem kerestem a szemkontaktust, hogy beugrok-e nekik. Sokszor meglepődtem, hogy ennyi diákból nem csak látásból ismernek, de még a nevem is tudják.

Volt tanáraimmal meg abszolút zavarban vagyok ilyen téren, de érnek meglepetések. Olyan is volt, hogy mosolygok, már nyílik a szám és megy tovább :)

Furcsa szituáció, de lehet, hogy Neked kéne tanárként odamenni hozzá és tudtára adni, hogy nem felejtetted el. Hogy legközelebb magától értetődő legyen, hogy köszönjetek egymásnak.

Megromlott a kapcsolat? Te ismered a részleteket, de ennyiből én is erre tippelnék.

Ha számomra kedves volt egy tanár (és úgy érzem anno neki is kedvesebb diákja voltam a sok közül), kizárt, hogy átnézzek rajta, sőt, ha emlékszik rám, ha nem, oda köszönök, vagy ha olyan a szituáció oda is megyek beszélgetni.

Lehet, hogy evvel jobban elidegenítetted, hogy "felvetted az ő figuráját", és a magánjellegű probléma súlya alatt csak azt látta, hogy te is olyan vagy, mint azok, akik szintén sz*rtak a fejére, mikor gondja volt. - Persze ez csak találgatás.

De, ha a 4 év alatt az utolsó év így telt, nem értem, hogy miért vártad, hogy őszintén megörüljön neked.