Mennyire fontos, hogy egy kapcsolat szerelemmel kezdődjön?

Teljesen normális ami veled van és ez az egészséges!(szerintem)

A lila köd nem igazán szerelem szerintem. Inkább egy logika nélküli fura tudatállapot. Azok hajlamosak rá akik nagyon féltékeny tipusok. Lásd szélsőséges példának a machetás gyilkost akinél oda vezetett a "rózsaszin köd" ahova...

Nekem is volt rózsaszín köd és sem akkor sem azóta nem tudom miért volt mert bizony nem normális szerelem volt!

Azóta lett normális kapcsolatom ahol szeretjük egymást a barátnőmmel de nincs ilyen fajta elborulás.

Ha ködöt akarsz látni akkor menj Londonba..

Amúgy nem kell,és a legtöbb embernél nem lesz sem rózsaszínköd,sem "meglátni és megszeretni" érzés.Sokan ellenségként,unszimpatikus érzésekkel,vagy csak barátokként ismerik meg egymást.Az idő szépen hozza hozza őket vagy nem.Én amikor megismerkedtem a férjemmel,kimondottan nem kedveltük egymást.Ő beképzeltnek tartott,én kicsit bunkónak.Ha nem volt muszáj,akkor nem is kommunikáltunk egymással.Mégis,úgy hozta a sors,hogy hónapokig együtt,egymás mellett kellett dolgozni,így több hónapon keresztül beszélgettünk,hogy teljen a munkaidő.Idővel megismertük egymást,és azt vettem észre,hogy tetszik.Nagyon tetszik.Ő is így volt vele.Mire összejöttünk,addigra már sóvárogtam érte,kellett nekem.

Idén lesz 10 éve,hogy boldog házasságban élünk,és még ma is ha ránézek,megdobogtatja a szívem,és szerelmes vagyok.

Én hihetetlenül szerelmes típus voltam világéletemben. Első barátomba is halálosan szerelmes voltam, lila köd, minden, ami kell, neki nincs hibája, ő olyan tökéletes, jaj mi mindig együtt leszünk.....na persze :) Aztán utána volt egy plátói szerelmem, évekig oda voltam érte, a lába nyomát is imádtam, ahogyan mondani szokták. Aztán 19 évesen jóba lettem egy sráccal, akit azelőtt nem bírtam egyáltalán, csak beszélgetni kezdtünk és kiderült, nem is olyan hülyegyerek. Nem voltam szerelmes, de jó volt vele lenni. Aztán már hiányzott, ha nem voltam vele, ezért járni kezdtünk. Megértettük egymást, minden egyes percben boldog voltam mellette, és csak úgy repültek vele az órák, napok, hónapok. Éreztem, hogy szeretem, imádom, mindent, amit kell és végre igazán boldog voltam, az első olyan fiú volt, akibe nem "belezúgtam", hanem akit megszerettem. Ég és föld volt a különbség. Nem volt rózsaszín köd, csak a szeretet, és boldogság.

Ma már 9 éve együtt vagyunk, házasok vagyunk, és van egy pici fiunk is :)

A szerelem csodás dolog, de nem maradandó. A szerelem az, amibe könnyű beleesni, és hirtelen kiesni is. A szeretet egész más, ha egyszer igazán megszeret valakit az ember, azzal együtt marad. A szeretet olyan, amit csak a legközelebb állókkal érez az ember: édesanya, édesapa, testvér, férj, feleség, gyermek. És persze a nagyszülők és a legeslegjobb barátok. A szerelem pedig az, amit egy jó pasi vagy dögös csaj iránt érzünk akivel klassz moziba menni, szexelni és beszélgetni. Persze, ez átalakulhat szeretetté, de ritkább.