22 évesen önállótlan vagyok. Mit kezdjek magammal?

Köszi mindenkinek a válaszát!

1 El sem hinnéd,mennyi mindennel próbálkoztam már,álomfejtéstől kezdve mozgásterápiáig mindennel:Bár ez inkább a kapcsolatteremtési problémáim miatt volt.Használt valamennyit,de nem oldódott meg.:(Az agykontrollt most kezdem.

2 De te legalább valamilyen szinten mégis ki tudtál repülni,az már más kérdés,hogy nem úgy sikerült,ahogy tervezted...

3 Nekem már rég nem kéne gyereknek lennem,zavar,hogy mindenki így viselkedik velem,el sem tudom mondani,mennyire megalázónak érzem.Úgy érzem ilyenkor,hogy semmit sem érek és hogy soha nem fognak rám EMBERKÉNT tekinteni.

4 Ezt mind magamnak intézem már régóta.Utazni is egyedül szoktam,messzebbre,de akkor anyám halálra aggódja magát,ami persze természetes,de ha én azt mondom neki,hogy nem izzadtam vért az utazás alatt,nem kaptam ideggörcsöt,nem pusztultam meg a félelemtől,akkor azt úgy fogadja,hogy aha,persze,csak nagynak akarsz látszani,kislányom,úgyis tudom,hogy félsz.Na,ez a baj.:(És én nem győzöm bizonygatni,hogy nem félek,nem vagyok mimóza,tök normális ember vagyok,de ha valaki ezt akarja hinni rólam,akkor nem tudok mit tenni.

Barátkozni,kapcsolatot teremteni nem tudok,néha úgy érzem,hogy kezdem feladni.

5,6 Igen,ezt én is észrevettem...és ez megnyugtató,valamennyire,nem kötelező most azonnal pakolni a bőröndöt és lelépni,mielőtt még én leszek a falu szégyene:DMég tanulok is,úgyhogy nem választanám a nehezebb utat,hogy még magamat is tartsam el.Csak az a baj,hogy amikor valaki azt mondja nekem,hogy az elkényeztetettségem miatt életképtelen vagyok és más mennyire talpraesett,az nagyon tud fájni.Mert bevallom,nem lennék képes most azonnal összecsomagolni és kimenni külföldre tök egyedül,mint egyesek.Kiutazni ki mertem EGYEDÜL,de akkor rokonhoz mentem,az más tészta.

8 Köszi

9 Én sem tudom,mi a baj ezzel,én sem mennék.Csak ne nézne le amiatt mindenki.