Neveltetési hiányosságok, önzés vagy csak szimpla tahóság?
Mostanában egyre többször találkozom azzal, hogy otthon - és tisztelet a kivételnek! - nagyon sok ember nem ismeri a "köszönöm", az "elnézést", a "bocsánat", a "sajnálom, ne haragudj/on" kifejezéseket, még inkább a mögöttes tartalmat.
Eszembe jut a régi világ, amikor a legtávolabbi emberek is tudtak képeslapot küldeni egymásnak karácsonyra, születésnapra, névnapra, és nem csináltak belőle ügyet: természetes volt, a normális neveltetés része, hogy megtették és kivették maguk közül azt, aki nem tette.
Sajnálom, hogy ma ilyen önző lett a Világ. Mindenki csak kapni akar, de adni nem. Ti hogy vagytok ezzel?
válasza: válasza:az én környezetemben, mindenki ismeri ezeket a szavakat és használja is
Ez a képeslap küldés meg elég régen volt divat, ma már sms-t küldenek egymásnak az emberek.
válasza: válasza:Tény, hogy vesznek ki az ilyen értékek, amik megkönnyítették az együttélést.
Fontos lenne megtalálni ennek a forrását, és valamilyen módon visszafordítani/egységesíteni, mert ahogyan írtad is a képeslap küldéssel, arról van szó, hogy a társadalmat összekötő szálak tépődnek el. Hiszen, amikor nem tudod, hogy mit illik, és mit nem, akkor sokkal könnyebb megsérteni a másikat, akár azzal amit teszel/mondasz, akár épp azzal, hogy nem teszed/mondod.
Az én családom se a neveltetés netovábbja, de azt hiszem, viszonylag jó nevelést kaptam. De nagyon is tudatában vagyok annak, hogy vannak területek, szituációk, amivel nem tudnék kezdeni semmit.
Régen a családok adták át ezeket a dolgokat, de félő, hogy annyira kivesztek bizonyos részei a szokások átadásának, hogy csak iskolában vagy valamilyen kampánnyal lehetne jelentősen visszaállítani ezelet a dolgokat.
válasza:Ne azt nézd, hogy mit küld az ember, hanem a gesztust. Arról írok.
Egyébként én szoktam papír képeslapot küldeni, és fogok is, mert szerintem egy sms kevés. Én nem örülök az sms-nek és azonnal olvasás nélkül törlöm is. Sms-ben a férjemnek üzenek, hogy mikor érek haza.
De nem erről van szó. Arról, hogy pl. küldesz a neten valakinek - egy jó ismerősnek vagy rokonnak - egy képeslapot, vagy felköszöntöd a közösségi portálon és arra sem képes, hogy azt írja vissza: "köszönöm".
Ha rálép a boltban egy a lábadra, még ő van felháborodva, nemhogy azt mondaná, "elnézést". Ha hibázik, még ő van felháborodva, ha felelősségre vonod és joggal elvárod tőle, hogy bocsánatot kérjen.
Az már egy finomított szemét verzió, amikor az adok-kapok egyszerű rítusa helyett az adok-ba mindig beletesz egy adag méregpoharat. Mint pl. a hülye szárcsa súgornőm szokta: elküld valami üzenetet - mert ő aztán jókislány és ő tartja a kapcsolatot! -, de mindig mellétesz valami szemét mondatot. Képtelen tisztán adni és elfogandi, és viszonozni egy gesztust. Képtelen tudomásul venni, hogy az a nap az ünnepelté, és róla szól, nem pedig róla, arról, aki felköszönti.
Ez biztosan a szoci erkölcsromboló maradványa, mert a németeknél nagyon ritkán találkozom ezzel a jelenséggel. Itt ismerik a jómodort. És otthon is ismerték - jólnevelt körökben - 1945 előtt.
Egyébként én nagyon rossz családból származom, rettenetes szüleim voltak. Mindent úgy kellett máshonnan összeszednem már gyerekként is: Jókaitól, Szabó Magdától, később a többiektől. Olyan viselkedést, modort, szokásokat, amelyeket a szoci szinte kiírtott, mint "polgári csökevényt".
Szerintem, ha az embernek van rá belső igénye, akkor megtanulja ezeket a dolgokat, mert ezeknek nem szabad kivesznie a társadalomból. Az önzés csak pusztít.
válasza: válasza:Azért a régi időket sem kell ám olyan romantikusan megfesteni. Jól mondod, a neveltetés része volt. Nem azért küldtek képeslapot, mert érdekelte őket, hogy van a rosszindulatú öreglány, hanem mert mit szól majd a család, rokonok, szomszédok, ha nem küldünk lapot.
Úgyhogy nekem a megjátszós része a dolognak nem szimpi.
Egyébként én sem tanultam otthon illemet, hanem egyszerűen rám ragadt máshonnan. Amíg gyerek voltam, felnőtt tőlem soha nem kért bocsánatot, még akkor sem, ha hibázott. Valószínűleg azt hitték, hogy megalázkodnának, pedig hatalmasat nőttek volna a szememben.
Egyébként képzeld, középiskolában volt egy fiú osztálytársam, tetőtől-talpig rocker, szegecsek, bakancs. Az osztályban volt kb. 24 lány és 7 fiú. Ez a srác kicsengetéskor mindig elindult az ajtó felé, de megállt mellette, és addig nem lépett ki, míg az összes lány ki nem ment a teremből.
válasza:Régen is ilyenek voltak az emberek. Csak akkor volt visszatartó erő,ami miatt nem (mertek) megengedni maguknak bizonyos viselkedési formákat,például az,hogy kivetette a társadalom magából őket.
Nagyanyád is ugyanezt gondolta anyád korosztályáról,a dédanyád a nagyanyádéról stb. vicces,hogy az emberek szemében a "régen" mindig megszépül,régen minden jó volt,tök mindegy hány éves az ember.Ez nyilván nem ilyen fekete és fehér,a társadalmi normák változnak neked tetsző vagy nem tetsző irányba ennyi történik.
Az ember alapvetően önző ,és ez valamilyen formában mindig kiütközött és ki is fog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!