Mi az oka annak, hogy gyerekkoromban apukám eldobta az ajándékokat, amiket adtam neki?

Hát ha a hetek alatt nem nyaggattad hogy nézze meg, lehet egyszerűen csak elfelejtette.

Egyébként aki nem ilyen emlékgyűjtögetős fajta, az valószínű el sem tenné az ilyesmit. Az én apukám sem tette el soha ezeket, mondjuk ő látványosan örült nekik :)

És tökéletes apuka volt, mindent megtett értem, stb... tehát semmi érzelmi sivárságot nem kell látni a dolgokban.

Más dolog édesanyám, aki a minihifit 2 hónapig nem volt hajlandó kibontani, mert nem olyat kapott amit kinézett magának. Ha meg ennél olcsóbb ajándékot (netán rajzot, csokit) kapott, na jajj volt az illetőnek.

Lassan 3 éve nem beszélünk, és nem is hiányzik.

Azt neked kell tudnod, a te apukád melyik esetnek tudható be.

De valóban, örülj neki hogy csak ennyi gondod van :)

inkább az anyák gyűjtögetik az ilyesmit, legutóbb kezembe akadt egy rajz, amit én rajzoltam a nagyimnak (egymás kezét fogva állunk :)

apám nem nagyon volt, de a papám mindig örült, megdicsért, h milyen szépeket rajzolok, készítek nekik.

azért nem csak az a két véglet van, hogy lexarom, vagy körbeugrálom a gyereket. ha apukának más nem, legalább egy : köszi, nagyon szép kieshetett volna a száján...

ezt a gyerek nagyon durva elutasításként éli meg a maga szintjén, hiszen az általa alkotott dolog elutasítása, ignorálása olyan mint ha őt magát fosnák le szép magasról.

megértelek, hogy ez rossz. másban is ilyen volt veled apud, vagy csak ebben? megdícsért, ha ötöst kaptál, vagy jól szerepeltél valami versenyen?

az én apám mondjuk anno eltette az egyik ajándékot amit csináltam neki, de szabályosan lebaxott, mikor elújságoltam neki, h megvan a 2 nyelvvizsgám, és felvettek az egyetemre. szerintem csak irigy volt, mert ő egy tróger senki...

Érdekes válaszok érkeztek...

Az én apám is ilyen, talán nem is meglepő, hogy nem tartom vele a kapcsolatot. Az idiótáknak lefordítva; nem ezért nem tartom vele, hanem mert olyan ember, úgy viselkedett.

De érdekes módon, a nevelőapám megtartott minden apróságot amit csináltam neki. Pedig, nem is vagyok a gyereke. Ő egyszerűen csak más ember, olyan, akire bármikor előbb nézek apámként, mint a saját, vérszerinti apámra.

Az én apukám is ilyen.

Kicsi koromban voltunk anyukámmal a turiba és tudtam hogy,közeleg apukám szülinapja és vettünk neki én meg a tesóm 30ft ért egy pólót.El jött apa szülinapja oda adtuk a pólót meg bonbont a bonbonak örült de a pólót ki kacagta .Mondtuk mennyi volt és hogy honnan na akkor még jobban nevetett és azt mondta feltörlőnek jó lesz.De egyáltalán nem haragszom rá sőt vicces emlék. A férfiak máshogy gondolkoznak.