Mit lehet kezdeni egy ilyen anya-lánya kapcsolattal?

Felnött nö vagyok, 30 alatt, dolgozom, tanulok, egyedül élek.

Anyunak van egy élettársa 5 éve, akivel nem igazán értik meg egymást, kívéve, ha engem kell szapulni, ugyanis az a hapsi kedvelt elfoglaltsága.

Van egy barátom, akit ök nem szeretnek. Anyu fenyeget, érzelmileg zsarol, hogy ha nem szakítok, akkor ez meg az lesz. Hiába kérem, hogy ne fenyegessen, nem érti meg. Azt még hozzáteszem, hogy eddig soha, egyetlen barátom se felelt meg neki, mindig ugyanaz volt a történet, "válassz köztem és közte". Holott nem is ismerte öket.

Anyunak most volt a szülinapja, elötte nap felhívott, hogy ha nem dobom ki a barátom, akkor öt nem kell, hogy megköszöntsem. Ezen felhúztam magam, mert már ezerszer kértem, hogy ne szóljon ebbe bele. Ùgy éreztem, aznap direkt kereste a veszekedésre az okot, azt várta, hogy mikor szakad el nálam a cérna. A szülinapján nem akartam felhívni mert aznap nem akartam veszekedni, és tudtam, hogy az lenne a vége. Ezért sms-t irtam neki, hogy most tényleg nem akarja, hogy elmenjek? DE nem hívtam fel. Csak másnap. Akkor viszont nagyon elküldött a francba, hogy mekkora egy bunkó vagyok, hogy nem mentem el hozzá a születésnapján. A kocsim amúgy szervízben van, és megkértem, hogy jöjjön el értem ha szeretné mégis, hogy elmenjek. Azért kértem meg, mert amikor párszor elege lett az élettársából, akkor én elköltöztettem, és soha nem érdekelt, hogy mennyibe kerül a benzin, mert mondjuk 6szor kell fordulnom a világ végére. Ezért kértem meg, nem gondoltam, hogy ez probléma, de úgy látszik, hülye vagyok, mert az. Ezt is felhozta, hogy miért nem mentem el busszal. oké, elmehettem volna, de öszintén nekem eszembe se jutott, h annak ellenére, hogy nem akarja, hogy elmenjek hozzá megköszönteni, odamegyek hívatlanul, váratlanul, busszal. Nem tudom, hogy mit gondoljak, igaza van, talán el kellett volna mennem akkor is, de ö mondta, h nem akarja. Most akkor mi van? Bocs hogy hosszú lett, értelmes válaszokat várok.