Milyen hatással van rátok, hogy a szüleitek megvertek néhányszor gyerekkorotokban?

Semmilyen,így felnőtt fejjel visszagondolva: megérdemeltem,lány létemre csináltam oltári hülyeségeket,és most legalább felelősségtudatos felnőtt vagyok,tudom,ha hülyeséget csinálok,annak bizony komoly következményei lehetnek.

Akkor nagyon dühös voltam rájuk,de ma már értem,hogy másképp nem tudtak rám hatni,mert nem vettem figyelembe azt,amit mondtak.Hozzáteszem,3 alkalomra emlékszem,több nem volt.

Apám kevés alkalommal ütött meg, de az maradandó emlék. Egyszer jogosan részben, tököt akartunk faragni és loptunk egyet a szomszéd telkéről. Ezért kikaptam.

Egyszer a népnapi pénzemet, amit a mamámtól kaptam, kivettem onnan, ahova raktuk, és kindertojásokat vettem belőle. Ezért is megvert, ezt nem éreztem jogosnak, mert az én pénzem volt és kész. Úgy rémlik, a fenekemre kaptam, de talán pofon is volt. De igazából apám a hangjával tud a legjobban ütni, hogy úgy mondjam...

Egy másik eset megint nem volt fair... A bátyámmal szoktunk olyat csinálni, hogy nem engedtük be egymást a szobába. Befelé nyílt az ajtó, én meg odaültem, hogy ugye ne tudjon benyitni. Nyomta az ajtót, majd az üveget benyomta, rám hullott az egész meg körém. Pizsamában, mezítláb voltam, máig nem tudom, hogy úsztam meg egy árva karcolás nélkül, minimum össze kellett volna vagdalnia az üvegnek. Apu persze meghallotta a zajt, feljött és én kaptam ki. Ez bántott engem, nem az ütés, hanem hogy nem annak örült, hogy nem lett semmi bajom. És hogy a bátyám persze semmit sem kapott...

Hátrányom nem lett egyébként az effajta nevelésből. Csak utálom hallgatni, ha kiabálnak az emberek. Illetve félek a hirtelen zajoktól, de ennek más otthon szerzett dolog az oka...

Mióta külön élek, ezerszer jobb a kapcsolatom apámmal. Normális velem.

23L

Ja,"milyen hatás" az lemaradt.

Apukámmal nagyon jó volt a kapcsolatom,bár szigorú volt,mindemellet anyás voltam,de ő türelmetlenebb volt velem,főleg hogy 4. gyerek voltam.Vele megromlott a kapcsolatom felnőtt koromban,többek között azért ,mert nagyon durva módon kivételezett/kivételezik egyik testvéremmel és mikor szükségem lett volna a segítségére(nem is nagy dolgot,meg nem is pénzt kértem tőle),akkor nagyon csúnyán viselkedett,emiatt,csak távolról szeretjük egymást.Apum sajnos már nem élt,de ő volt a legjobb tanácsadóm tizenéves és felnőtt koromban.

Engem szinte mindenért megvertek. Na nem nagyon, szóval bajom nem lett belőle.

Nem érzem, hogy befolyásolt volna. Illetve annyiban igen, hogy idővel fel se vettem, onnantól nem vertek többet :D

Visszagondolva azt mondanám, hogy nem kellett volna ennyiszer megverni (tipikusan a húgom helyett is én kaptam ki), de ez sem volt tragikus.

Volt amikor megérdemeltem és volt, amikor nem.

A fejlődésem nem nagyon befolyásolta, kiskoromban persze elrettentő hatása volt.

A szüleimmel normális kapcsolatom van, nem túl közeli, mivel tíz éve külön élek.

Szerintem nem volt ez olyan rossz módszer. Főleg hogy tudtam, ha megkaptam a verést, onnantól elfelejtettük a dolgot. Ennél ezerszer rosszabb, amikor valakit lelki terrorban tartanak a szülei, pl. azzal büntetik, hogy nem szólnak hozzá napokig. Azokból a gyerekekből tipikusan beforduló, sérült felnőtt lett.

*névnapi meg bocsi az egyéb esetleges hibákért.

Anyámról nem írtam, ő hülyeségek miatt szokott bántani, pl. ha nem figyeltem tanulás közben. Neki a tanulás a mániája, meg is látszik, a bátyámból aszociális remete lett. Egy dolog megmaradt nagyon bennem, pedig az nem is az én bántásom volt. Bátyám olyan felső tagozatos lehetett, énekből vették az ilyen szinkópa meg mittomén miket, szóval mikor tapsolni kell az ütemet. Megjegyzem, egyetlen tantárgy volt a tesi mellett, ami kifogott rajta, mindig színötös volt. Szóval mivel nem ment neki, anyám bántotta, és sírva mondogatta az ütemet, s közben tapsolt hozzá. Ez olyan groteszk kép, ha eszembe jut... Anyám meg le sem sz*rta, hogy sír ,csak: "tovább, tovább!" Aztán ha hibázott, megint megtépte a haját...

Néha nálam is eljátszotta ezt, de elég hamar úgy döntöttem, nem tanulok vele, kénytelen volt beletörődni én nem voltam olyan gyenge jellem, mint a bátyám, hogy hagyjam magam, nem érdekelt a tanulás. A bátyámat meg túlzottan is, szerintem a felnőttkori bajainak a nagy része innen ered. Nem hagyta eleget társaságba menni, és kiközösített stréber volt világ életében.

Alig emlékszem vissza, de azt tudom, hogy megérdemeltem egytől egyig az összes "verést". Apám sosem ütött meg, inkább anyámtól kaptam ki, ha valami rosszat csináltam. Milyen hatást vált ki most belőlem? Mélységesen egyetértek az összes "pofonnal", sőt, még keveset is kaptam.

Ettől lettem "normális" ember, gyakorlatilag attól mentett meg, hogy egy utolsó senki legyek. Mivel a zóból sosem értettem (a mai napig sem) nálam csak a verés működött. Sajnos középiskolás koromban enyhült a szigorúság, ami rögtön meg is látszott a tanulmányi eredményemen. Ott kellett volna kapnom néhány fülest, akkor talán manapság nem ilyen sz@r melóm lenne. :)

Eddig csak előnyöm származott belőle, minden szabályt sarkosan betartok, így sosem kerültem még bajba. Valamint a felelősséget is bátran merem vállalni a tetteimért, nem tartok a következményektől, hisz megtanultam, hogy a hibák bizony "büntetést" vonnak maguk után.

Kapcsolatom a szüleimmel tökéletes, pedig már nem vagyok mai gyerek. :)