23 évesen vesztes vagyok mert nincs semmim?

10 év sok, és nincs de. Ezzel mindent elmondtam.

Az álmok nem mindig válnak valóra(úgy, ahogy elképzeltük.) Arról nem is beszélve, hogy 15 évesen láttad magad valamilyennek, azt nem azt jelenti, hogy a világ és te alkalmas is leszel rá.(gondolok itt a melóra - manapság nem úgy megy, hogy kijösz a suliból és bemész a melóhelyre.)

Ez viszont nem probléma: fél év alatt is változhat nagyot az életed. Az, hogy párod, gyereked, munkád legyen, nem csak a te elhatározásod szükséges. Persze tegyél meg mindent, amit tudsz, de ne feledd: mindez nemcsak rajtad múlik, ezzel pedig kénytelen vagy megbékélni. A legtöbb, amit tehetsz, hogy fejleszted magad és megragadsz minden lehetőséget.

Én 25 leszek szeptemberben. Se munkám, se pasim, se semmim. No persze nem vagyok rá büszke, de nem érzem úgy, hogy itt a világ vége.

Volt egy pasim, akire 3 évet pazaroltam, és végül nagyon nem érte meg. Én inkább azt sajnálom, hogy ennyi időt elvett az életemből.

Mióta vele szétmentem, teljesen átértékelődött az életem. Azelőtt mindig csak sajnálkoztam magam miatt, ma viszont már megpróbálok pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Aki görcsösen akar, az úgy sem talál, vagy ha talál is, akkor beleugrik valami nagyon rosszba. Én inkább ettől szeretném megóvni magam.

Én 28 éves vagyok, van párom, de se lakás, se gyerek. Munkám se az, amiről álmodtam, de nem vagyok elkeseredve.

Tudom, közhelyesen hangzik, de örülni kell az életnek, sok szép van benne.

33 vagyok, detto ugyanez..

kivéve, hogy van munkám, és életcélom.

Azaz mindenem megvan...

Amúgy a mai fiataloknak semmi jövőjük ebben az országban...

Aki tud menekül - és lesz rabszolga más nemzeteknek, aki nem tud, az marad és vegetál.

Ez van...

2év múlva újra megszavazhatod...ennyi jogod van.