Mit tegyek egy 28 éves "bepunnyadt" férfival?

Keres olyat akinek van pénze a családalapításra, ha erőlködne is akkor se lenne lakás, autó, jó meló pár évig sőt...

28 évesen kezdene neki a karrier építésnek mire bármi kézzel fogható lesz belőle te már rég kifutsz az időből.

"Bekábítja a nő, aztán olysmibe is belevágnak amiről sejtik, hogy bebukják majd, aztán

ha úgy lesz mi tőrténik? A nő röhög egyet közli, hogy lúzer vagy aztán lelép egy másik pasival! Hány haverom beszopta már ezt."

Na mondjuk igen, ebben azert sajnos van igazsag.

Itt az oldalon is nem egy kerdes kezdodik azzal, h "a parom dolgozik en meg suliba jarok"

Hat igen, igy konnyu!

Alaphangon a kedves párod drogfüggő, itt kezdődnek a problémák. A másik, hogy úgy viselkedik, mint valami tizenéves kissrác, kaja tévé meg a gép. Szép-szép, hogy van munkája, nagy átlagban aki már dolgozik és van fix jövedelme, elkezd arra is gondolni, hogy hogyan lépjen majd előre a szakmában illetve a pénz egy részét mire spórolja (pl kocsi vagy saját lakás, urambocsá családtervezés)

Azon kívül, hogy szereted, nem igazán értem minek ragadtál le mellette, pusztán egy kiis szeretetből még nem épült semmi. Nem mentek sehová, a pasinak nincsen technikailag társadalmi élete (ne haragudj, hogy ezt mondom, de én egy idő után baromi unalmasnak tartanám, hogy ha csak arról menne a témázás, hogy szia milyen vaolt a meló blabla, nem hogy képzeld, összeültünk egyet sörözni a srácokkal, xy mesélte, hogy stbstb).

Egy embernek igenis minden életkorban szüksége van a szocializációra, mert klassz a párkapcsolat meg minden, de nem csünghet örökké rajtad, bele fogsz/fogtok unni. Főleg ha ki se mozdultok. Iszonyat befásultság lesz így a vége. A kapcsolatnak meg vagy csak baromi sok veszekedés és valami nehezen kinyögött szakítás. MErt most legyünk már őszinték, egy ilyen emberrel, hiába szereted, hova építed a jövőd? Sehova...

Figyi, amíg nem laktok együtt kettesben egy évig, addig nehogy gyereket vállalj tőle. Menjetek albérletbe. Ha ahhoz nincs kedve, se pénze, akkor tényleg reménytelen ügy. Nem tudom laktál-e már együtt másik pasival, de azért együtt lakva sokminden kiderül. A zokni levétel után szennyes vagy szőnyegen van. Mosogat-e, szemetet leviszi-e néha. Segít-e bármiben is. Egy albérlet már felelősségvállalás magáért és érted is. Ennek kell lennie az első lépésnek. Kiderül ilyenkor, hogy bírtok-e kettesben lenni vagy csak néhány órát náluk, akkor úgy viselkedik, ahogy otthon szokott. Vagy ha elköltözik, akkor végre úgy viselkedhet, ahogy szeretne. Kérdés, hogy úgy is fog-e tetszeni.

Amúgy én anno egy 6 éves kapcsolatot fejeztem be úgy, hogy a világon mindent megadott nekem a srác, többet nem is tudott volna. Náluk laktunk többnyire, de anyuék is közel laktak, úgyhogy nem éreztem annyira odaköltözésnek. Ambíciói viszont nem voltak. Magára gondolt, hogy majd úgyis örököl lakást, minek gürizzen érte. Tanulni sem akart, dolgozni mondjuk igen.Házias volt, még függönyt is mosott, ha kellett és nem muszájból. De beláttam, hogy nekem ebben a kapcsolatban nincs helyem. Fél év múlva összejöttem a mostani párommal és már 10 éve jól vagyunk és van két szép gyerekünk. Pedig elhatároztam,hogy egy ideig pasira sem nézek és önző módon csak magamnak leszek és magammal törődök. De aztn jött Ő és mindent felülírt. :)

Nem változik meg szerintem gyökerestül. Ha most lusta és nem nyaral, akkor később sem fog. Később nehezebb lesz, már gyereket is kell vinni meg a vele járó "gondokat". Ha nem keres túl rosszul és az anyjával él, akkor nem hiszem, hogy nem futja legalább évente egy hosszúhétvégére vagy többre.