Miért "csak most" kezdett hiányozni? Úgy érzem megzavarodok nélküle, pedig én hagytam el.

2 és fél hónapja szakítottunk a volt párommal, akivel 2 és fél évig voltunk együtt. Az utolsó fél év már nagyon nehezen ment,, rengeteg probémánk volt, amiket nem tudtunk megoldani, mindezek tetejében inni kezdett keményen, ez volt számára a megoldás, majd egy február végi napon úgy ébredtem fel, hogy nem bírom tovább, szakítottam. Külföldön vagyok, a párom miatt jöttem ide, elköltöztem, dolgozom, megvagyok. De! Lassan egy hete úgy érzem megbolondulok nélküle, hiányzik, ha látom ismét olyannak látom, mint amikor szerettem, megszépül és csak arra vágyom, hogy megöleljen, hogy vele aludhassak és halljam a hangját..

Ő továbbra is iszik, de mint kiderült előttem is ugyanígy volt ez, őszintén el is mondta , hogy nem miattam iszik.

Szombat este találkoztunk és annyira rosszul éreztem magam hogy muszáj volt szóba hoznom mindezt, az érzéseimet, hogy úgy érzem még mindig szeretem. A válasza annyi volt, hogy ő is szeret, de már nem úgy, már nem szerelmes.

Minden napom úgy telik el, hogy ő jár a fejemben, munka közben sírhatnékom van, nincs rajta kívül senki akiben úgy bíznék itt, a szüleim, a barátaim messze, mindent otthagytam és itt maradtam egyedül, pedig tényleg hatalmas szerelem volt..

Nem tudok és még nem is akarok hazaköltözni, menekülésnek élném meg, nem megoldásnak.

De miért csak most tört rám mindez? Veletek volt már ilyen? Vagy ti hisztek az újra egymásra találásban? Írjatok valamit légyszi, mert nem bírom ezt tovább, nincs kedvem élni!!!!!!