Egyedül vagy kapcsolatban? Volt aki az egyedülre szavazott, de 30 felett meggondolta magát?

Én mindig kapcsolatot akartam, de soha nem akartam összeköltözni senkivel. Pontosan tudom, hogy tele vagyok mások számára elviselhetetlen rigolyákkal, amik közül egyet sem akarok elvetni, ellenben nem vagyok hajlandó mások idegesítő szokásait elviselni, és teljesen kompromisszumképtelen is vagyok. A házamban azt akarom csinálni, ami nekem tetszik, mindennek megvan a maga helye, és az időmet is magam szeretem beosztani. Látom magam körül, hogy mennyi fájdalommal és lemondással jár az együttélés, és nekem ez nem menne.

A párod őszinte volt, és látja, hogy nem fog menni neki ez az összecsiszolódás. Gondolom már elkezdődött a másik lassú átformálása igények szerint, és ez megijesztette, meg is értem ezért. Nincsen együttélés kemény kompromisszumok nélkül. Szerintem korai volt az összebútorozás, mert ő sem volt benne biztos, hogy mit akar. Megpróbálta és nem tetszett neki.

Ilyen körülmények között nem hiszem, hogy egymáshoz valók vagytok.

#3

Huhh, mintha én írtam volna. Egyébként szerintem ez 30 felett inkább felerősödik. Nem hinném, hogy meggondolná magát. Én tuti nem.

32/f

Exem 27 volt, amikor rájött ez a nem akarok kapcsolatot dolog. (persze előtte jól megcsalt, hogy biztos legyen a szakítás...)

Én azt mondom, hogy egy ember vagy azért csinálja ezt, mert tényleg így gondolja, vagy azért, mert te nem vagy jó neki, és nem akar megbántani.

Tudom, hogy nem vagytok olyan fiatalok, de én az is rossznak találom a mai fiatalságban, hogy túl hamar összecuccolnak. Nem is élik meg a kapcsolatot igazán, nincsenek meg azok az igazi jó részek benne. (készülődés a randira, epekedve várás) Rögtön összebútoroznak, és már jönnek is az unalmas, szürke hétköznapok.

Lehet, hogy ez az, ami nem tetszik neki: rájött, hogy milyen unalmas is tud lenni egy komoly kapcsolat. A ember hamarabb elfogadja ezt a tényt, ha nem ilyen rövid időn belül ugrik bele. Na persze itt nem feltétlenül a 60 éves házaspár unalomra gondolok, de valljuk be, hogy minden kapcsolatban vannak laposabb részek. És nem mindegy, hogy ez mennyi idő után következik be először. (az összeköltözéssel tuti, hogy sürgetik ezt az állapotot)

Persze ez csak az én meglátásom. :)

De az biztos, hogy sehogy sem egészséges az, hogy egy pasi, közel a 40-hez féljen az ilyesmitől. Elég éretlen jellemre vall.

Azért remélem megoldódnak a dolgok!

Én is imádok egyedül lenni. Azt hiszem kompromisszumokat kötni én sem tudnék. Na meg a hülye természetem, az ugyanolyan rossz, mint sok férfinak a rossz természete. Nem bírnám elviselni.

30N