Milyen anya az, aki folyton csak azt érezteti a gyerekével, hogy az micsoda teher számára?

Rossz anya.

Az enyém is ugyanezt csinálta, belém is ivódott egy életre, hogy én csak egy nyűg vagyok neki. Eredmény: 8 éve nem találkoztunk, én nem is vágyom rá és meg is mondtam neki szépen de határozottan, hogy miért.

Ne képzeld azt, hogy ha pénzt fogsz keresni, akkor nála majd kisüt a nap én minden szép és jó lesz. Jó neked akkor lesz ha megteremted a saját életedet és úgy élsz ahogy majd neked tetszik.

26 évesen költöztem el otthonról és csak egy dolgot bánok: azt, hogy nem 5 évvel korábban.

Olyan rossz anya lehet, mint az enyém,

bár a tiédet nem ismerem.

Engem úgy járatott suliba, hogy az osztálytársaim kiröhögtek hogy csöves vagyok. Kaját se nagyon vett, emiatt sokat fájt a fejem. Suliban a barátnőm egyik szendvicsét ettem mindig.

Fiatalon elmentem dolgozni, anyu talált nekem helyet, ismerős mellé. Aztán beiratkoztam különböző sulikba hogy legyenek papírjaim, végzettségeim. Amellett dolgoztam és úgy fizettem a sulikat. Kijártam amit akartam, mert úgy éreztem, hogy magammal cseszek ki ha nem.

Utána több pénzem lett és ha az ő bankszámlájára utaltattam pénzt magamnak, az nyom nélkül eltűnt.

Az önbizalmamat a sárga földig tiporta, ezért én éreztem rosszul magam, ha azt mertem mondani neki, hogy vegye ki a pénzem egy részét. Ekkor jött a nyávogás, hogy neki milyen rossz, és elvárta hogy sajnáljam, a pénzemből pedig nem kaptam semmit. Emellett a 200 ezer Ft-os tévé ott figyelt a sarokban, a telken meg az új kis motor. Én meg dögöljek éhen.

Karácsonyra se kaptam tőle soha semmit, én meg fillérekből is fél évvel előtte már tudtam neki gyűjtögetni ajándékokat. Ő szart az egészre. Szülinap dettó. Titkon mégis reménykedtem, de hiába.

Ő egy nagyon büszke nő mások előtt. Engem meg csak lecseszni tudott világ életében. Ilyen jó anya volt, ő így nevelt. De még élek és nem lettem bűnöző, úgyhogy nincs gond.

Anyák napjára viszont most nem kapott semmit. Meg van büntetve. Pedig beígértem neki egy virágot, de elfelejtettem. Azóta is szánom bánom :D

Tulajdonképpen úgy vagyok vele, hogy addig jó míg nem foglalkozom vele. Jó hogy már külön élünk, így már másképp látom az egész kapcsolatunkat. Néha most is támogatom egy kis pénzzel, de mégis csak az anyám, akármilyen gonosz is. Lehet hogy nem direkt csinálja.

Ne haragudj, de jó érzésű, gondolkodó anya ilyet nem mond akkor sem, ha ideges, eszébe sem jut.Jó, nekem is voltak olyan napjaim, mikor úgy éreztem minden rám hárul és összevitáztam a gyerekemmel, de nem mondtam neki olyat, hogy tehernek érzem és nem is gondoltam ilyet, csak egy kis segítséget vártam, persze segít ő sokat, csak akkor épp rossz passzban voltam, de utána megmagyaráztam neki.

Sajnos nekem is többször el kellett vállalnom képzettségemen aluli munkát is, mert nem nagyon van miből válogatni és kellett a pénz, de nem vetném a gyerekem szemére, mert erről nem ő tehet, másrészt, ha egyedül élnék, akkor sem lenne ez máshogyan.

Nem tudom, ezt sok szülő miért nem tudja ilyen logikusan felfogni.Miért kell ezért a gyereket hibáztatni?Én is sokat hallottam anyámtól, hogy könnyebb lenne neki, ha egyedül élne.Meg is romlott alaposan a kapcsolatunk.

Igen, mártírtípus lehet, az enyém is az.A mártírtípus tulajdonképpen beteg..

Hogy téged hibáztat az nem jelenti egyértelműen azt, hogy nem szeret.De neki állandó önigazolásra van szüksége.

Ha például munkahelyen van egy mártír, akkor mindig ő az, aki "más helyett dolgozik", mert a többi lusta semmirekellő és csődbe menne a cég, ha ő nem lenne ott.Fúr, vádol,lesi ki hol hibázik és azonnal beleköt.

Teli van kisebbségi érzésekkel, önértékelési és egyéb problémákkal.A mártírok úgy gondolják, ők csak úgy lehetnek jók, ha a másik rossz.És bűnbakot a legkönnyebb bárkiből csinálni.Ha nincs más kéznél, jó erre a gyerek is.Hadd lássa csak mindenki, mennyit szenved ő a gyerek miatt.

Egyetlen erényük, hogy szorgalmasak, de pokollá teszik a környezetük életét.

Én a helyedben, ha erre szólni akarnék valamit, csak annyit tudnék mondani, hogy ne haragudj, de én nem kértem, hogy megszülj, ez a te döntésed volt.

Egyébként meg igyekeznék minél hamarabb elköltözni albérletbe, vagy ha még tanulok, kollégiumba. Kolis voltam 5 évig, most albi, és nem bántam meg.

ma 09:25

Mintha anyámról írtál volna...

Sose hagyott itthon érvényesülni se engem, se a testvéremet, mert majd ő...

Azt folyamatosan hallom, hogy rajta kívűl itt senki nem csinál semmit, ő mindent megtesz, és rá mindenki sz@rik... De nem hibáztatom, volt honnan örökölni, az anyja ugyanez...