Párkapcsolatban normális, ha havonta 3napot a szüleinknél töltünk?

Én nem tartom önzőnek a kérdezőt.

Neki arra van igénye, hogy a párjával közösen töltsék az idejük nagy részét. Főleg ha mindketten dolgoznak. Mi elég sokat dolgozunk a párommal, sajnos ellentétes műszakban. Van hogy annyit látjuk egymást, amíg az egyikünk elindul munkába és elköszön, vagy amikor késő este hazaér, de a másikunk már megy aludni. Szerintem teljesen joggal várom el (szerencsére ő is így van ezzel) hogy ha szabadidőnk van, azt töltsük együtt. Mert mindkettőnknek a másik az az ember, akivel a legjobban érzi magát. Mi együtt töltődünk fel, egymás társasága a nyugis a munkahelyi feszített tempó után.

Nem hiszem hogy önzőség lenne a kérdező részéről, ha ő is erre vágyik. Ahogy a párjától sem önzés, hogy ő meg menne. Az önzés talán annyi, de mindkettő részéről, hogy a másik igényeit nem veszik figyelembe. Illetve ha figyelembe is vennék, hogy alkalmazkodjanak, ha az nekik rossz?

A kérdezőtől azt várni, hogy törődjön bele, és vágjon jó képet ahhoz, hogy a párja nélküle jár el, amikor neki ez rossz, nem lehet. Ez olyan mintha azt mondanánk a párjának, hogy üljön otthon, mikor az meg neki rossz.

Nem attól jó egy kapcsolat, hogy együtt csinálják a dolgokat, nem is attól, ha külön. Nincs rossz vagy jó megoldás. Akkor jó, ha mindkettőnek jó!

Te magad is rosszulérzed magad, mert "lekorlátozod" magad és nem csinálsz dolgokat amiket szeretnél.

Igen, vannak dolgok amiket te szeretsz és a párod nem. És olyanok is vannak amiket ő szeret és te nem.

A megoldás nem az, hogy ilyenkor az egyik szenved (vagy ő is jön veled a barátnőkhöz és halálra unja magátm vagy te nem mész és te szenvedsz) hanem az, hogy te elmélsz egyedül. És utána boldogan lehettek együtt. Nem mint most, úgy hogy neked rossz érzésed van.

Az utazás részét nem kell túlspilázni. Igen, normális hogy az ember időnként külön van a párjától.

Mi is mindig elmegyünk külön nyaralni, ő a haverokkal, én a barátnőimmel. Már vagy tíz éve így csináljuk, most komolyan mondjunk le róla csak azért, mert összeköltöztünk? 5 éve vagyunk együtt és teljesen jól működik a dolog. Persze aztán elmegyünk együtt is.

Eleinte nekem is fura volt. De aztán beszélgettem hosszú házasságban élő öregekkel - és érdekes módon mindenki egyetértett abban, hogy a hosszú házasság egyik titka pontosan az, hogy az emberek ne legyenek sülve-főve együtt.

Mi is havi 3-4 napot a szülőknél töltünk,de együtt (havi 1 hétvége párom szüleinél,havi 1 nap az enyémeknél-én nem szeretnék többet az enyéimnél),plussz 2-3 havonta egy hosszu hétvége a nagyszüleimnél.Azt is együtt.

Nyralni se tudom elképzelni hogy külön mennénk.

Szerencsére párom sem akar külön menni,pedig felajánlottam még az első éven,hogy menjen,de nem megy :)

Én megértelek,nekem is rosszul esne,bár én "kicsit" hisztisebben fogadnám.

Hosszú házasságban élő öregek: Az én nagyszüleim majdnem 50évig voltak házasok és mindig együtt jártak családlátogatásra (egy család voltak, a másik családja számukra is család lett), nyaralni sem mentek külön.

Az általam ismert két dédnagymamám is mindig a férjével ment ilyen helyekre. Együtt éltek, míg a halál közbe nem szólt.

Szóval nem hinném, hogy a hosszú házasság titka az, hogy külön-külön kóricálunk a világban.

10:42 vagyok.

Igen,mi is ezt láttuk példaként,én nagyszüleim idén 60 éve házasok,sosem voltak külön nyaralni,se családlátogatni,párom szülei 35 éve házasok,máig együtt mennek mindenhova,még akkor is ha egyiknek épp nincs annyira kedve,majd megjön közben.És még elég sok több évtizedes házasságban ezt láttam.

Anyámék járták a külön utukat,mert az a divat,el is váltak (mégse barátnőzni ment a szülőfaluba,hanem pasihoz).

Én pártolom a régi felfogást,ha már elköteleztem magam,akkor egy család,ne viselkedjünk ugy mint a tinik.