Miért van ez nálunk? Hogyan lehetne változtatni rajta?

Üdvözlet a klubban!

Mi is 32 éve vagyunk házasok, és sajnos az eltelt évek alatt nagyon megromlott a kapcsolatunk. A férjem szinte már nincs is egyáltalán itthon, és szeretőt is tart. Gondolhatod, milyen itthon a légkör, amikor nagyritkán hazajön.

De neked attől, hogy a szüleid ennyire elfedik az érzelmeiket egymás előtt, még nem kell érzelmileg bezárulnod. Attól, hogy a szüleid ennyire megkeseredtek, és ennyit veszekednek, te még megmaradhatsz olyannak, amilyen vagy. Kedves, érzelemgazdag, lánynak.

Nem akkora nagy tragédia az, ha a családban olyasmit látsz, amivel nem tudsz egyetérteni. Hidd el, a negatív példa is példa. Mostantól tudni fogod, hogy milyennek nem szabad lennie két ember kapcsolatának. Te ettől már okosabb leszel. Az előjeleket is jobban fel fogod tudni mérni, és idóben tehetsz majd ellene, nehogy te is úgy járj, mint a szüleid egymással.

Te pedig legyél csak érzelgős. Mutasd csak ki bátran amit érzel, és nem kell elfojtanod azokat. Mert igenis érzelmes, sebezhető vagy, hiszen azért írtál ide, mert a lelkedet bántja az, ami otthon történik. Egy érzéketlen emberrel ez nem lenne így.

A szüleidet nem tudod megváltoztatni, de a magad számára leszűrheted a tanulságot az otthon látottakból.

Végül: tökéletes házasság nincs. Mindenhol vannak gondok.

Fel a fejjel kedves!!

Sajnos ez van! Üdv a világunkban ;|

Nálunk is ez van, a szüleim sokszor a válást tervezgették. Én is sokszor sírtam. Egyszer átmentem a mamámhoz, és ő azt mondta hogy ez is egy példa. Először nem értettem, csak rábólintottam. Egy-két nap múlva értettem meg, hogy ezzel azt akarta mondani hogy ez egy példa arra hogy milyennek NEM kell lennem. Ha nem tudom elmondani amit akarok, ha nem tudom kimutatni az érzéseimet mindig arra gondolok amit a mamám mondott! És így tudom hogy milyennek nem szabad lennem.

Tedd te is ezt! ;) Nézd mindennek a pozitív oldalát!