Gyerekvállalás és kutya együtt?

Rengetegen tartanak kutyát és vállalnak gyereket. Sőt, mit gondolsz, a versenyzők, kiképzők, tenyésztők és egyéb kutyákkal professzionálisan foglalkozó emberek nem vállalnak családot? Dehogynem. Szóval nem te vagy az első, és nincs ebben semmi különös. A lakásból sem kell kizárni a kutyát (meg más állatot sem). A gyerekkel meg a legtöbb jólnevelt és egészséges kutya összebarátkozik.

Én komondorokkal és rottweilerrel barátkoztam amikor megszülettem, tesómnak 4 kutyája volt amikor megszületett a gyerek. Én kutyázok és szinte minden felnőtt kutyásnak van már gyereke, akit visznek magukkal kutyázás közben is, és mindegyik nagyon élvezi.

Nem fajtafüggő. Ha a kutya nyugodt természetű és megfelelően engedelmes, akkor nincs gond.

Az eltérő baktériumflóra miatt én az első fél évben nem engedtem őket közel egymáshoz. Illetve ilyenkor a kutya jószándékból is rámancsolhat a gyerekre, sérülést okozva a körmével.

Fél éves korban először karban tartva odatartottam a gyereket szaglászni, főleg a lábát. Néztem, hogy hogyan reagál a kutya rá. Kíváncsian szaglászta, illetve megnyalta a lábát, majd farokcsóválás. További egy hónapig szoros felügyelet kellett hogy ha túlzottan haverkodni akar a kutya (ráugrani, harapdálni, pofánnyalni, lemancsolni), akkor rászóltam.

A babárat szintén tanítani kellett, hogy nem szabad a fülébe/farkába kapaszkodni, meg általában tépni a szőrét.

Most már három éves, a kutya a legjobb barátja, együtt hemperegnek kint. Néha fellöki a kutya, de a gyerek csak röhög és fogócskáznak tovább. Véletlen karmolások előfordultak, de ezek felszíni karcolások voltak csak, semmi komoly. A kutyát már több baleset érte - rálépett, átesett rajta, szemébe kapott, fejbedobta a bottal. Szerencsére elég megadóan tűri a nyúzást, a fogócskázást meg a kutya is élvezni.

Porban megforgatják egymást, de ezért nem szólok, lecsutakolom őket és kész.

Bár tapasztalatom nincs, de mivel engem is érdekel (bár éríteni még nem érint) a téma tudok 1-2 dolgot. Arra figyelj, hogy a kutya ne lehessen féltékeny. Soha ne hagyd őket kettesben, csak mikor a gyerek már elég nagy ahhoz, hogy el tud neki magyarázni mit szabad, mit nem szabad a kutyával. Bár még akkor is előfordulhat baleset, szóval figyelj rájuk.

Amúgy milyen fajta kutyátok van? Több olyan fajta van, amelyikre azt hiszik, hogy kutya és gyerek nem lehet együtt, pedig ha jól van nevelve a kutya, akkor az élete árán is megvédi a legkisebb családtagot. Ilyenek főként a robosztus fajták, mint pl. a roti. Na persze ehhez tudnia kell a kutyának, hogy hol a helye és, hogy a gyerek is magasabban áll a ranglistán, mint ő.

Szóval nem fajtától, hanem neveléstől- és kisebb részben alaptermészettől függ, hogy melyik kutya milyen könnyen, hogyan fogadja el a legújabb családtagot. Ha kanról van szó, akkor úgy tudom ebben segíthet az ivartalanítás is, ha túl domináns természetű a kutya.

Ha valami még eszembe jut megírom.

12 hkm

FAjtafüggetlen, ha jólnevelt kutya akkor nincs gond. Akkor se lenne ha bejöhetne a lakásba (kegyetlenség 2 év után "kizárni")

nálunk 4 kutya, 3 gyerek. A kutyák kinti-bentiek (a gyerekek is)

Nekünk 2 éves tacskónk van, aki még gyerek maga is, bátran mondhatom. Játékos, bolondos, de mégis megvéd minket, ha kell bármitől.

Sokat foglalkoztam vele a terhesség alatt, mert itthon voltam veszélyeztetettként. Sokat sétáltunk, ültünk a parkban, stb..

Ő nagyon rám volt és van is hangolódva. Minden reggel köszön nekem egy kéznyalással. Amikor terhes voltam, a hasamat is megnyalta.

Volt olyan, hogy a földön ültem, ő belefeküdt az ölembe és a lányom rugdosott belülről. Nagyon meghitt volt :))

Végül bekerültem a kórházba, 4 napig bent feküdtünk a lányommal. Párom mindig mondta, hogy a kutya nem megy arrébb a papucsomról. Egész nap azon fekszik. Nagyon hiányoztam/tunk neki.

Amikor hazaértünk, a lányom pont felsírt, mert éhes volt. A tacsink még nem foglalkozott vele, nekem örült. Majd szépen órák múlva, amikor csitultak a kedélyek elkezdett szaglászni a lakásban.

Bementem a szobába, mert pont felébredt a lányunk. Mivel az ajtón rács van, így a kutyánk tudja, hogy ha nyitott a rács is, akkor sem jöhet be. Lefeküdt az ajtó elé és nézett minket.

Másnap hajnalban (még anyukám itt volt) megint eljött az evés ideje és anyukám segített nekem benne a konyhában.

A tacsink is felkelt és kijött, majd meglátta a lányunk lábát, hogy lóg le a kezemnél és megszagolta, majd megnyalta. Akkor tudtam, hogy elfogadta a kisasszonyt.

Első fél évig nem nagyon engedtük a közelébe, bár nem féltettük egymástól őket. Hamar összehangolódtak. Ahogy egyre jobban érdekelte a lányunkat a világ, úgy egyre jobban kereste a tacsink társaságát is.

Most 11 hónapos a lányunk és szó szerint kitúrja a tacsit a helyéről. Bár ennek nem nagyon örülök (hiába tiszta a kutyánk), de jól megvannak egymással.

Már - már játszanak is együtt, de inkább még egymás

mellett foglalják el magukat a saját játékaikat.

Mai napig a lányunk szobája előtt alszik és vigyázz rá.

Együtt sétáltatjuk a kutyát is, nagyon jól megtanult babakocsi mellett sétálni Donáld (tacsink).

Ja és most, hogy jár már a lányunk és esetleg elesik, akkor Donáld mindig megy és segít neki, vigyázz rá :))

Egyébként páromat megkértem, hogy vegyen egy játékkötelet a kutyánknak. Ezt a hazaérkezésünkkor adtam oda a tacsinak.

Németjuhászok közt nőttem fel, és azóta is imádom a kutyákat, örülök, hogy nem félek tőlük mint egyesek.

Még fiatal vagyok, gyerekvállalástól messze, de van egy történet, amit mégis leírok, velem történt meg, Anyától hallottam. Talán tanulságos a témában :)

Szóval bátyám bő egy évvel idősebb nálam, én pár hónapos voltam, indultunk sétálni, tél volt, hideg. Anya felöltöztetett engem és a bátyámat is, de levinni egyszerre csak egyikünket tudta a lépcsőn, úgyhogy én voltam az első, belerakott a kertben a babakocsiba, és visszament a bátyámért.

Körülbelül 3 percig voltam őrizetlenül a kertben, amikor anya már csak ordítást hallott. Kiment, babakocsi felborulva, én 1 méterrel arrébb a földön fekszem..

Nem látta senki a történteket, de kitalálták; a kutya kíváncsi volt, mi van a babakocsiban, felugrott két lábbal a babakocsira támaszkodva, én meg ezzel a lendülettel repültem ki a kocsiból. :O

A szerencsém az volt, hogy tél volt, rengeteg ruha, és pokrócba voltam bugyolálva, úgyhogy bajom nem lett, csak az ijedtség.

Szóval erre is vigyázni kell :)