Mikor lehetek felnőtt? 28L

Szerintem minden problémátok gyökere ebben rejlik: "Vettek nekem egy házat"

Ezáltal úgymond még mindig tőlük függsz és ezért gyerekként tekintenek rád.

szerintem az a leghelyesebb ha megtartod a kutyát és kiállsz a véleményed mellett.

Majd megbékélnek.. ha anyukád nem megy hozzád majd te mész hozzá.

Mi lesz majd ha lesz egy gyereked és szeretnél második vagy 3. babát és majd a szüleid akkor is megmondják, hogy kislányom elég neked egy gyerek....

Na ne!!!

Üdv : Egy másik 28 éves!

Nem vagy köszivü, hanem a szüleid, nagyszüleid akarnak ezzel az erzelmi zsarolassal elerni valamit. A kutyarol nem a szüleim velemenye szerint, hanem a sajatom+parom szerint döntenek. Nekem megfontolando lenne, ha pl felnek a kutyaktol, es emiatt nem mernek bejönni hozzam, meg nekem amugy sem olyan fontos egy kutya, de ha ilyesmi nincs... szoval ezt te tudod.

Vannak olyanok, akiket a szülei(k) nem engednek felnöni. Ugy viselkednek a gyerekükkel, ereztetik vele, erzelmileg zsaroljak. Nalad sokkal idösebbek is... Gyanitom, hogy a szüleid, de legalabbis közülük az emlitett mamad gyermeke is hasonlo szerepkörben lehet a mamaval, mint te a szülövel. Hadd ne peldalozzak: 40 eves es meg több, leginkabb ferfiak sztem, es gyakran egykek... bar mindenfele valtozat van. Több olyan ismerösöm van, aki akkor talalt maganak part, es kezdte el a sajat eletet elni, miutan a szülei/anyja meghaltak, 50 körül vagy felett! Addig nem volt baratnöje, es akkor a masokhoz viszonyulasa is megvaltozott, mintha addig egyenisege se lett volna! (Mert a szülei altal elvart eletet elte, nem a sajatjat. Mert "akarki" nem felelt volna meg anyucinak, akarmilyen eletmod sem...stb.) Inkabb ferfiak, de közben eszembe jutott egy nö ismerösöm is, kb 45 eves.

Sajnalom öket, mert -egy nagyon jo alomelemzö szavaival- a szülöje/szülöi tartjak öket gyermeki allapotban. Ebböl kitörni, sztem a pubertaskorban szoktak, de ha a szülök ugy allnak hozza, nem engednek szemernyit sem, tulsagosan magukhoz kötik? Akkor talan tudatosan, jol atgondolva az egeszet, talan sikerülhet... reszedröl, de nem reszükröl... mert csak a te eletedben dönthetsz... Szerintem ehhez tenyleg alaposan fesüld at a pszichologiai hatteret, több könyvet, akkor van esely.

Eric Berne: Emberi jatszmak jutott eszembe, az elejen sokat ir a szerepekröl, es a jatszmakat is olvasd.

Az eröszakmentes kommunikaciora is javasolnam rakeresni, valahogy igy lenne jo hozzajuk viszonyulni. Mert ha "felnött a felnöttel" modon akarsz velük beszelni, ök majd mindent megtesznek, hogy visszaszerezzek a szerepüket, es mivel a szüleid, megiscsak jobb a jo viszonyra törekedni - az EMK-val lehet.

Amit a "Most" utan irtal, az derül ki, h az egy jatszma - azaz Te belemesz a jatszmaba (mamad varhato reakcioja miatt csinalsz valamit), amikor En nem mentem volna. Ha teszek/mondok valamit, egy felnött felelössegevel teszem/mondom, nem kell megbannom vagy meghunyaszkodnom miatta. A jatszmak nyelven: a cel kerülni a jatszmakat.

Amit erröl a törtenetröl leirtal, abbol nekem az jön le, h erzelmi függes alatt tartanak, Te pedig belemesz. Katartikus egymasraborulasra varsz es erzelmi igazsagtetelre, ez valoban a szineszkedes "nyelve"! Nem azert szineszkedsz,mert az erzelmeidnek teret engedsz (sirsz), hanem mert belemesz a szinjatekba.

Akkor fogsz felnöni, ha vallalod a felelösseget a tetteidert, szavaidert, meggondoltabban mondassz igy dolgokat, es felnöttkent viselkedsz. Amikor atlatod a jatszmajukat, nem mesz bele, es erzelmileg is hidegen hagy. Persze, banthat, hogy igy allnak hozzad, de tisztan latod, hogy nem tudsz mast tenni, es kepes vagy igy is felnöttkent viszonyulni a zsarolasaikhoz. Az ö szemükben nem biztos, hogy valaha is felnött leszel (ha jol tudom?,mert ök döntik el), es persze bizonyos ertelemben valoban, a szülönek mindig gyermeke marad egy gyerek. De akkor majd felnöttnek erzed magadat.

nekem is vettek lakást anyámék, de ha akarnék egy egész állatkertet berendezhetnék.

belemész a szüleid hülye játszmáiba és zsarolásaiba. ne csodálkozz ha nem kezelnek önálló felnőtt emberként...

csak egy k.rva esetben kellene kiállnod magadért, meglásd, helyretenné az ősöket.

Nem ennyire durván, de kicsit hasonló szitu volt nálunk.

Szintén a szüleimtől kaptam lakást, az időközben elhunyt nagymamám örökségét ebbe fektették (gyakorlatilag anyagi útnak indítás).

Eleinte jött a KGB egység és gyakorlatilag házkutatás volt - ezt miért itt tartod, ott por van, stb. Apám az íróasztalomon turkált a papírok között (pedig az tiltott terület, még a férjem se nyúl oda kérdezés nélkül, saját káoszom van, amit csak én látok át :)).

Egyszer eldurrant az agyam és lett egy nagy veszekedés. Mondtam, hogy igen, ők vették a lakást, életem végéig hálás is leszek nekik ezért, DE ez a MI életterünk, az pedig nem megvásárolható. Tehát, a lakás állapota miatt (pl koszos lenne a fal) szólhatnak, az ingóságok viszont a mi tulajdonunkat képzik, így abba nincs beleszólás.

Szintén jött a zsarolás, hogy jóóóó, akkor nem jönnek. Jó, mi meg a munkánk miatt (ők már nyugdíjasok) nem tudunk csak úgy 200 km-re elugrálni, akkor kevesebbet találkozunk. Gondolhatod, ki bírta kevesebb ideig... Mégis jöttek, szerintem időközben megbeszélték egymással, hogy túlreagálták.

Most éppen külföldre készülünk költözni, félig-meddig háborús övezet, így érthetően féltenek. Volt egy kör "de hát akkor ritkábban tudtok jönni, de hát nem mehettek, mert veszélyes". Jó, akkor szerezzetek máshol munkát nekünk. De hát ők nem ismernek külföldieket. Hát, akkor sorry. Hozzánk ki lehet jönni, örömmel látunk benneteket bármikor (anyagilag belefér!).

Végül ez a vita is elcsitult. A féltésüket maximálisan megértem, de döntést helyettünk nem hozhatnak. Tanácsot adhatnak, át is gondolom, de a döntés a miénk.

A lakással kapcsolatban még volt egy olyan momentum, hogy az ő házuk gyerekkoromban a nevemre került, ne kelljen örökösödési adót fizetni majd, úgyis egyke vagyok.

A lakás már az ő nevükön van. Jogi szempontból egymás ingatlanjában élünk. Amikor nagyon kiéleződött a lakás-vita, akkor mondtam, hogy jó, mivel én vagyok a tulajdonos a házukban, sok mindenhez kell az aláírásom. Gondolják végig, hogy ha bármit is akarnak csinálni a házzal, azt szeretnék, ha együttműködnék, vagy én is elővenném az "én házam" (jogilag az) jelenetet. Ez szintén hatott, mert éppen egy építési engedélyt akartak kikérni, amit hivatalosan csak én tehettem meg.

A házatok kinek a nevén van a földhivatalban? Haszonélvezete van-e valakinek, ha igen, kinek?

Légy határozottabb. Mivel a Te házad azt csinálsz amit akarsz. Az érzelmi terrort hagyják abba. Ezentúl csak tanácsokat vagy hajlandó meghallgatni, direktívákat nem. Merj már boldog lenni a saját házadba.

Ökörköri