Hogy lehet feldolgozni, ha távolra dob az élet egy nagyon kedves baráttól?

Itt ahol dolgozom egy boltban van egy másik cég is. Tavaly került hozzájuk ez a lány. Nemrég kilépett, mert nem tudta tovább elviselni az arrogáns főnökét, és más munkahelyre ment. Most már nem lesz itt velem, nem fog lejönni, ha valamiben segítségre szorul, nem fog itt átjárni, amikor megy valahova, nem lesz többé egy-két kedves szavunk egymáshoz, nem kapok tőle több biztatást, szeretetet, lelki vigaszt... Egyszer kikezdtem vele, ő visszautasított, majd jópár feles és sör után nagyon-nagyon bunkó üzeneteket küldtem neki. Másnap reggel elég volt annyit mondanom, hogy bocsánat, ő fél óra múlva jött, és mondta, hogy felejtsük el. Ugyanúgy ment tovább minden, mint előtte. Ha eszembe jut, sírni kezdek 110 kilós, szőrös, 30 éves férfi létemre. Nagyon hiányzik...