Mi történik velem ott belül? Muszáj elfelejtenem, különben beleőrülök, de hogyan tegyem?

19éves lány vagyok, lassan 1,5hete hogy szakítottam a barátommal, nagyon nem ment már a kapcsolat, sokszor próbáltam javítani, de csak hazugságokra épült, szóval sokat vitáztunk, úgy éreztem ebben már nem tudok boldog lenni, s nem pazarolhatom a fiatalságomat egy lelki zsarnokra.

Nem tudom szeretett-e valaha, ez már nem is számít, kár a multon rágódni. 1,5évig voltunk együtt, az elején szerettem, de 1-1 hazugsága egyre jobban összetört bennem valamit, a végére teljesen kiégtem iránta.

Múlt hét elején mondtam neki telefonban, (hiába beszéltünk előtte személyesen, és mondtam el h vége, csak hivott, ezért igy mondta el ismét neki) hogy hagyjon békén végre, amit mondta végleges, nagyon jól tudj ah ez nem megy, kezdjen új életet, és letettem.

Azt amit most fogok írni tuti szánalmasan hangzik ,kérlek ne nevessetek ki, ha ti is voltatok igy irjátok le h ha rendbe jött a lelketek .

Akkor a múlt héten örültem, úgy éreztem végre ennyi, kiléptem, szabad vagyok, és kész, mintha részeg lettem volna lelkileg 1 hétig nem fájt semmi, nem éreztem hiányt sem fájdalmat, csak örömöt.

De ma... ma nagyon sok érzés rám tört, egész nap szomorú vagyok, csak törnek és törnek fel a régi emlékek, hiába próbálok olvasni és hiába gondolok másra, ő rajta jár az agyam...hogy milyen élményeink voltak, hogy miért jutottunk idáig... és hogy sosem leszek boldog.

Megyünk nyaralni a családdal 1 hétre a balatonra, szombaton. Boldog voltam, úgy gondoltam hogy "király, lazulok 1 hétig, nem gondolok rá és utána újult erővel jövök haza és élek tovább nélküle végleg"

de ma... eszembe jutott hogy mi is voltunk 2en a balcsin tavaly és egyből elment a kedvem mindentől, eszembe jutott az étterem ahol ettünk, a part ahol szerelmesen sétáltunk, és fáj.

Mintha mos tudatosulna bennem, hogy fáj... mintha 1hétig részegségben éltem volna és most fájna a kijózanodás.

Nem lehetünk együtt újra! Ez biztos!

De megbolondulok, nem tudom hogy ő maga hiányzik-e vagy csak az emlékek fájnak, és várnom kell amig az idő elmulasztja ezeket.

Egyfolytában kattog az agyam, már nyaralni sem vágyok, egy vesztesnek érzem magam, ő már biztosan tovább lépett ahogy kértem, és lehet h már másba szerelmes, én meg... aki ki akart lépni ebből, most sírok. és nem tudom miért fáj.

De ha ismét járnék vele, megint nem lennék boldog, mert megint jönnének a gyötrő gondolatok, h "kivel van, féltem a szabadságom, nekem nem ő kell, nem vagyok nő mellette stb"

Az emlékek annyira kínoznak, és olyan tisztán látom őket magam előtt, hogy hihetetlen, majd bele őrülök. Most így mi lesz a nyaralással? végig bőgöm?

Tippek, mit tegyek?