Mit tegyek? Kezd kiborítani a dolog.

Anyával élek, és mondhatni kissé rendmániás vagyok. Szerintem egészséges mértékben, amikor itthon vagyok, takarítok ennyi. Felsöprök, beágyazok, kimosok, amit csak tudok, rendbe teszek, de addig nem tudok lefeküdni, amíg a lakásban rumli van. Így neveltek anno, gyerekként addig nem mehettünk semerre, amíg fel nem takarítottunk. A mosatlant egyből elmosom magam után, anya is igyekszik tartani szerencsére a rendet, mindent a helyére pakol maga után.

DE!

Van két testvérem, ők már külön élnek, néha-néha hazaesnek. Húgom hetente, bátyám havonta-kéthavonta. Hiába takarítok naponta, nem győzöm utol érni magam a munkával. Délelőtt elmegyek melózni, délután arra esek haza, hogy a mosatlan áll halomban az asztalon, a cigi dettó az asztalon (amit én ki nem állhatok, ciginek nem konyhában a helye!), ruhák ledobálva a székre, amikor a fürdőben ott a szennyes tartó, kb. 10 lépés lenne... De nem, a székre kell ledobni, úgyis ráérek összeszedni. Ha kikelnek az ágyból, nem ágyaznak be maguk után, pedig szerintem a min. lenne. Bátyám az üdítőt a gép előtt hagyja a szobában, cuccát ide-oda dobálja, húgom is elővesz valamit, nem rakja vissza a helyére (pedig ő állítja magáról, hogy betegesen rendmániás), mosogatni egyik sem hajlandó, mert nem itthon laknak... Nem tudom, én attól elmosogatnék máshol is, hogy nem ott lakok, de pár napot ott töltök. Ha rend lesz, az se tart egy óránál több ideig, ha megkérem őket arra, hogy mosogassanak el, jön a válasz: Ráérsz, nem? Bátyám egész nap itthon van, nem csinál semmit, meg se főz unalmában, ennyit megtehetne. Oké, hogy vendégek, de mások is szoktak jönni hozzánk, és mindig mindent a helyére tesznek. Nem tudom már, mit tegyek:(. Most megyek el pár napra páromhoz, de mire hazaérek, újra teljes káosz fogad, annyira elegem van már, hogy nem képesek ésszel felfogni, hogy nem szemétdombon élünk...