Az anyám mindenért a földig lehord ha elrontom, persze ha Ő ront el valamit, az nem gond. Már elment a kedvem mindenféle munkától. Mit tegyek?
Az van, hogy ha valam,it csinálok, és ott van 100% hogy elrontom/leejtem/eltöröm/nem jól csinálom. És ilyenkor megy egyből a "Hát ezt nem hiszem, el, megint elejtetted! Már megint elrontottad! Rád semmit nem lehet bízni! Erre se vagy képes!"
Persze esküszöm, ha nem történ volna meg ez a folyton lecs*szés, el sem ejteném, nem izgulnék, nem kapkodnék, és semmi nem lenne. De parázok, hogy elejtem, meglátja, leordít és ennek a vége az, hogy tényleg elejtem!
Amikor egyedül csinálok valamit, sose rontom el, ejtem le, semmi!
Persze ha Ő ejti le, akkor mondom, hogy "Na, most én is ordibáljak, hogy de szerencsétlen vagy?!" Erre olyan mérges szokott lenni, látszik rajta, hogy majd felrobban! De ha Ő ront el valamit, akkor az nem gond, egy szót sem szól, magát nem szídja...
És már elegem van! Nincs kedvem semmit csinálni, semmi munkát, meg ha megkérnek valamire eszembe jut, hogy "Ajj, ugye Ő nem fog leordítani ha leejtem az Ő...?"
Tehát már mások előtt is kezdek izgulni.
Mit csináljak? Mert el se tudom képzelni, hogy hogy fogok dolgozni, ha mindig ez fog eszembe jutni...
válasza:Detto, pedig 24 vagyok, te mennyi?
Én mostanra jutottam el addig, hogy nem érdekel, meg röhögök egyet. PEdig most pont egy ejtegetős korszakban vagyok, hála most kialakult vérszegénységemnek...-.-
El se tudtam képzelni,most se, hogy máshol hogy lehetnék ügyes. Hogy mások, hogy mernek másnál takrítani, vagy segiteni, mert én nem mernék, mert tuti nem ugy cisnálnám, ahogy nekik tetszik és beégnék....
válasza: válasza:Egyik haverom elment a nagypapájához segíteni. Ment vele a barátnője, szőlőt kellett kötözni.
A csaj simán elment...de én el enem mertem volna menni...Mert, annak csak egy módja lehet, mi van ha túl szoros, vagy laza és elcseszem vele a termést???
vagy az se jó, ahogy én felszelem az akármit, mert az csak az ő módszere szerint jó, meg hogy lehet így vágni, vagy csinálni valamit, hogy én teszem...ez most milyen már? és semmi önbizalmam semmiben, és csodálkozik ha "órákig 2vacilálok azon, hogy milyen csokit vegyek.....
válasza: válasza:Teljesen megértelek, nekem az apám ilyen, és 25 vagyok...
Egy éve kijöttem külföldre, és bár rengeteget változtam ennyi idő alatt, az ilyesmikkel még mindig gondban vagyok. Egy csomó dolgot félek megtenni, mert mi van, ha elrontom, kiröhögnek, stb... :( Ráadásul most melóm sincs, és ha nem találok valamit sürgősen, akkor mennem kell haza. Apám b*sztat is állandóan, hogy hagyjak csak itt szépen mindent, legyek jógyerek és véletlenül se jöjjek vissza. Azt lesz.rja hogy én önálló életet szeretnék és esetleg vannak saját elképzeléseim... legjobban annak örülne, ha mindent úgy csinálnék ahogyan ő akarja. Ezért is jöttem külföldre többek között, mert így tud a legkevésbé befolyásolni...
Szerintem próbálj olyanokkal időt tölteni, akiktől pozitív visszajelzéseket kapsz, az meg tud erősíteni... :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!