Érhető az elégedetlenségem vagy valóban én lennék "gyerekes"?!
Párommal lassan 1 éve vagyunk együtt. (Ő/31F Én/25N)
A problémám az, hogy azt érzem elhanyagol és nem hajlandó feladni a napi rutint annak érdekében, hogy rám is legyen ideje. Éli a megszokott kis életét, dolgozik, pihen, haverok, sport és ha épp ráér akkor jön velem való közös program.
Van, hogy 1 héten egy napot töltünk együtt, mert ő úgy akarja. Én nem azt várom el tőle, hogy minden nap együtt legyünk, de azt elvárnám ha épp magányosnak érzem magam, ha épp szeretnék vele találkozni akkor engem helyezzen előtérbe.
Olyan mintha semmin nem hajlandó változtatni csak azért mert kapcsolatban él.
Neki erről az a véleménye, hogy nem kell rátelepedni egymásra, attól hogy kapcsolatban vagyunk még nem kell minden nap közös program és folyton együtt lenni. Azt mondja én is foglaljam el magam.
Szóval számára annyi lenne egy kapcsolat, hogy ő csinálja a kis dolgait én is és amikor épp ráér és nekem is jó akkor együtt vagyunk?! Erről szólna egy kapcsolat???
Azt mondja ő már nem úgy szerelmes, ahogy a 20as éveiben, csalódott már szerelemben és többet nem akar sérülni. Velem se akart kapcsolatot, berendezkedett a szingli életmódra, csak szórakozott a nőkkel..de bármennyire is nem akart belém szeretett és nem tudott ellene mit tenni.
(De mégis az az érzésem, hogy attól fél elhagyom és inkább nem is akar hozzám alkalmazkodni, nem is akarja annyira komolyan venni az egészet, hogy ha vége lesz ne csalódjon újra.)
Azt mondta értsem meg a félelmeit, elképzelhetetlen volt számára hogy újra érezni fog valamit valaki iránt.
De én ezt mégsem érzem, nem érzem hogy annyira nagyon szeretne. Nem mutatja ki, nem érezteti velem.
Ha olyan hangulatban van mondja, érezteti máskor pedig az az érzésem inkább szeretne egyedül lenni, mint velem.
Van, hogy egész nap rám ír egy sms-t és annyi volt a napi kommunikációnk, van hogy olyan kedve van és beszélgetni sincs kedve. Teljesen kiismerhetetlen. 1 éve vagyunk együtt és még most sem tudom azt mondani, hogy kiismertem!
Zárkózott, nem beszél magáról, van hogy kifejezetten depressziós...(akkor sem mondja el a problémáit)
Azt mondja hisztis vagyok és bizonyos dolgokban gyerekes a felfogásom.
Én viszont így örök elégedetlenségben élek és magányosnak érzem magam, -pedig elvileg van párom-!
Mit gondoltok erről?
válasza:Ő ilyen.Úgy tűnik nem tudsz mit tenni.Sajnos mások vagytok,neki a barátok,bulik,munka fontosabb úgy tűnik.Ezen nem tudsz változtatni.Azt hülyeségnek tartom,hogy fél,belebonyolódni úgymond.Ha szerelmes az ember,főleg az első évben nem kerüli ennyire a párját.Mi lesz később?Ha alábbhagynak az érzelmek.
Keresnie kellene olyan nőt aki ezt tolerálja,vagy akinek ez megfelel.
Neked meg olyan férfit akinek Te vagy az első,minden más másodlagos.
Én is olyan vagyok mint Te,igénylem,hogy együtt legyünk,talán túlzottan is.
De a párom ezt meg is érti,úgy tűnik szeret velem lenni,a haverokra is szakít időt,de ezt próbálja akkor amikor nem vagyok otthon,vagy más elfoglaltságom van.
Én is akkor találkozok a a barátaimmal mikor Ő dolgozik vagy épp a barátaival van.Meg lehet ezt oldani.Ha akarja...
válasza:Nagyon ismerős a szituáció, én is ebben vagyok. Illetve voltam, mert elég erős az elhatározásom, miszerint ebből elég volt. Én is úgy érzem, hogy mindig minden más fontosabb neki és engem csak akkor vesz elő, ha éppen nincs jobb dolga. Én 7 éve tűröm ezt. Pár havonta kiborulok, akkor változtat 1-2 hétre, majd minden visszatér a régi kerékvágásba.
Ebből kiindulva a te párod sem fog változni, bár ezt ki is jelentette, úgyhogy szerintem ha te is másra vágysz, lépj. Nem tudok többet/jobbat tanácsolni. Az már valami, hogy felismerted a helyzetet, most már csak kezelni kell. Mivel a szép szó nem ért semmit, szerintem nincs más megoldás... Vagy eltűröd ezt, vagy lépsz és keresel egy olyan férfit, aki megbecsül és hasonlóan vélekedik a párkapcsolat szabályairól, mint te.
válasza: válasza:egyetértek a pároddal. ő ilyen,így kell elfogadni. neki ez a kielégítő kapcsolat,nem akar szorosabbat. szeret ő,de a függetlenségét jobban. ez nem ellened szól.
vagy elfogadod és jól érzitek magatokat amíg tart-mert láthatóan ebből házasság egyebek sosem lesz-vagy elhagyod és keresel egy olyan férfit aki szoros kapcsolatra vágyik.
teljesen más életre vágytok,semmi értelme-sztem-tovább húzni ezt a dolgot,elvárni pedig h a kedvedért változzon,nem tisztességes. attól h te pl magányosnak érzed magad,még nem várhatod el,h ő rohanjon hozzád. nem vagy gyerekes,sziplán más.
"Én is szeretem az ilyen kapcsolatokat, semmi felelősség, semmi megfelelési kényszer. Akkor megyek mikor kedvem tartja, szexelek egyet, kieszem a hűtőt, majd megyek a haverokkal focizni."
Azért ennyire nem drasztikus a kapcsolatunk, vannak elvárásaim és van kötelezettsége. Ha ilyen lenne a helyzet, mint amit leírtál nem gondolkodnék azon, hogy mit tegyek mert egyből szakítanék..senkinek nem tűröm el, hogy kihasználjon.
válasza:Én 7éve vagyok együtt a férjemmel és máig nem ismertem ki :) Nagyon szeszélyes, de (ezt is) szeretem benne.
Én is annak a híve vagyok, hogy ahhoz hogy egy párkapcsolat működjön, először maga az egyén kell hogy rendben legyen. Mi sem telepszünk rá a másikra, férjem egész nap dolgozik, majd este találkozunk-beszélünk. Nem hívogatjuk egymást, nem küldözgetünk smst. Ebből már kinőttünk. Van hogy leutazik szüleihez pihenni, és akkor aznap már nem beszélünk, csak mondjuk másnap. Hiányzik érzem, de lefoglalom magam, van tennivalóm. Van hogy örülök, hogy "végre egyedül" vagyok.
Nem tudom, hogy ha együtt élnétek változna-e a helyzet nálatok.
Lehet neki gyerekesnek tűnik, hogy rátelepszel, lehet hogy még nincs tapasztalatod úgy a hosszú párkapcsolatok terén, ezt neki is meg kell értenie. Az hogy te ilyen vagy, ő neki így kell szeretnie (gondolom a kapcsolatotok elején is ilyen voltál, nem árultál zsákbamacskát) Ahogy ő is ilyen. Megváltoztatni nem fogod tudni, ahogy ő sem téged. Kompomisszumokat hozhattok, hogy jól érezzétek magatok, ideig-óráig.
Ha nem tudod ezt vele megbeszélni, inkább ez a baj. Mert akkor a későbbiekben, hogy fogtok megbeszélni mást is? (érzelmi kérdéseket) Én ezen gondolkoznék el.
válasza:Ridegtartás. Ez kell az ilyen pasiknak. Ha ő így, te is így. Te se érjél rá, ha keresne, vagy éreztesd, hogy lenne jobb dolgod is (persze sosem egy másik pasi, csak barátnők, mozi, vásárolgatás, edzés, általában tök ártatlan dolgok) Érezdtesd vele, hogy ő CSAK a pasid. Mert kettőtök közül TE vagy a fontosabb magadnak.
Ha ettől maga alatt lesz, depizik, dolgozza fel. Ő is elvárja tőled ugyanezt.
Bocs, de én jártam pont így, szét is mentünk és amikor újra összejöttünk, így csináltam. A srác úgy kepesztett utánam, hogy öröm volt nézni, megfordult a dolog. Csak figyelnem kellett, hogy nehogy rájöjjön, mennyire odavagyok érte.
válasza:"senkinek nem tűröm el, hogy kihasználjon"
Valami mégsem okés, mert bár van kapcsolatod magányos vagy. Kapcsolatot pedig sokfélét keres az ember, de olyat biztosan nem keres senki amiben magányos, akkor már inkább leszek egyedül.
Mond ezt el neki, ennél többre vágysz, ez van.
A végső döntéshez némi segitség bármennyire is sértőnek tűnik: ez a nem akarok szeretni senkit, mert sokat csalódtam csak egy óhéber duma. Neki is megvan a foltja a világban aki után menne mint egy kiskutya mint mindenki másnak, csak még nem találta meg. Helyette téged talált.
Még az is meglehet hogy te vagy a folt, csak ő még nem tud róla, tudatositsd vele. Ha meg nem, akkor ezzel a viszonnyal hosszú távon úgysem jutsz sehova.
"Neki is megvan a foltja a világban aki után menne mint egy kiskutya mint mindenki másnak, csak még nem találta meg. Helyette téged talált."
Ezt én is így gondoltam az elején, és szakítani is akartam vele. Hogy nem én vagyok az a nő, akit keres. (Különben nem így viselkedne)
De ezt ő cáfolja, ő úgy gondolja senki más miatt nem változna meg csak miattam. És ő úgy érzékeli, hogy ő igenis sokat változott és alkalmazkodott hozzám/miattam.
Ő próbálkozik, de nekem semmi nem elég.
Az ő nézőpontjából az, hogy elvisz vacsorázni vagy moziba már egy hatalmas dolog..amit soha korábban nem gyakorolt.
Mert ahogy te is írtad..."semmibe vette a nőket, ment ha kedve volt szexelt és kiette a hűtőt."
De azt mondja már nem vágyik erre, már csak engem akar.
Mintha nem is ugyan úgy érzékelnénk a dolgokat és nem ugyan úgy fognánk fel. Ami nekem alap dolog és minimálisan elvárható azt ő már úgy érzékelni hogy áldozat és miattam megteszi...vagy nem is tudom megfogalmazni.
Annyira össze vagyok zavarodva!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!