Anyám 60 éves, egyedülél, unatkozik. Mit javasoljak neki?

Ha netán végleg nyugdíjba vonul,mindenképpen vállaljon alkalmi munkát,vagy önkéntes munkát!

Nálunk ugyan ez van,és mert nincs lekötve,folyton minket talál ki magának!!!

Ne essetek ebbe a hibába,rengeteg konfliktus forrása.

Tegnap találtam egy oldalt: mozogjunkegyutt.hu

Még kutyasétáltatásra is keresnek társaságot az emberek, vagy egyszerű sétára is. Lehet hogy majd én is kipróbálom :)

Ha van hobbija akkor azzal kapcsolatba keress neki kört.

Pl varró kör stb... itt tudna beszélgetni, talál barátot is.

Aztán meg itt a net is. Mivel még dolgozik és emberek között van, így egy esti chatelés nem lesz neki rossz.

Testvére, unokatestvére, régi kollégái, osztálytársai?

Valakit szabadítsatok rá!

Édesanyám 44 évesen maradt özvegyen. Nem könnyű az egyedüllétet viselni, tudom miről írsz. De a társ hiányát semmi más nem pótolja, se gyerek, se barát. Lehet elmegy veletek kirándulni, lehet elmegy a barátnőihez beszélgetni vagy rokonokhoz, de nincs párja. És sajnos nagyon kicsi a valószínűsége, hogy lesz. Amikor már van gyerek, ha felnőtt is, többé már sosem lesz egy férfi annyira fontos, hogy előrébb kerüljön mint a gyereke. Vagyis csak nagyon ritkán kerül olyan akivel ezeket az érzelmeket meg tudja élni, de közben az egyensúly sem borul, és minden jól működik. Tapasztalatból mondom.

Kell hagyni hogy végezze el a kicsi dolgát, segítsen nektek ahol tud, ne érezze magát fölöslegesnek, de ugyanakkor tapintatosan rávezetni hogy ti is a saját életeteket kell éljétek. Beszélgess vele sokat, talán abból van a legnagyobb hiánya, a szóból. De se szülő, se gyerek, se senki nem lehet a másik életének a menedzsere. Mindenki meg kell találja maga számára azokat a tevékenységeket amik elégedettséggel töltik el. És ebben csakis magára van utalva.

Anyukám mikor nyugdíjba ment, akkor vettünk egy közeli faluban (amúgy szülőfaluja)egy kis parasztházat, nagy telken. Kedve volt hozzá...kertészkedik, állatokat nevel...és vár haza bennünket, meg az unokáit. Egész héten arra készül hogy menjünk, finomakat főz, beszélgetünk. És mi nagyon szívesen megyünk is, ahol kell segítünk neki. Néha felpakolom és elmegyünk vásárolni, vagyis inkább nézelődni, szereti ha kettesben, anya és leánya sétálunk és nézelődünk, közben pletykálkodunk, nevetünk. Hogy is fejezzem ezt ki...nem divatozik vagy ilyesmi, de ettől függetlenül egy nő, bármilyen korú is, azért titkon mindig szeret nő lenni, szépen felöltözni, és megmutatni magát. :) Kiegyensúlyozott, boldog életet él. De nincs társa. És ezzel a helyzettel ő már régen megbékélt, ahhoz alkalmazkodik ami adva van.