Apám semmit sem csinál itthon, ez így rendben van?

Apum dolgozik napi 9 órában, szellemi munkát. Mikor hazaér, megvacsorázik és tv-zik, számítógépezik. Semmit nem csinál itthon. A hétvége is hasonlóképpen telik nála, semmi teendőből nem veszi ki a részét.

Anyum itthon van, itthon dolgozik, hetente kb 3 napot. Emellett ténylegesen van ideje a házvezetésre, bevásárlásra, ügyek intézésére, főleg, hogy én is nagyrészt itthon vagyok, mivel nincs mindennap órám az egyetemen.

Tehát anyuval ketten csinálunk mindent, mi takarítunk, főzünk, bevásárolunk és intézünk mindent, amit kell.

Sajnos anyum anyukája idős és kb 1 hónapja napról napra rosszabb állapotban van. Mostanra oda jutottunk, hogy naponta 3-szor kell átmenni hozzá (nem lakik messze), mert az önellátásra már képtelen. Az orvos szerint sincs már sok neki hátra, ez természetesen lelkileg is megvisel minket, főleg anyut. Emiatt eléggé be van táblázva a napja, én viszont próbálok neki segíteni, amiben csak tudok.

Ezek mellett egyre inkább szúrja a szememet, hogy apám semmit sem csinál, még csak az anyósához sem megy át esténként a feleségével, hogy segítsen neki. Viszont, ha itthon nincs valami, akkor megkapjuk, hogy "miért nem lehetett venni". Mindezt úgy, hogy meg sem említette, hogy kellene neki.

Azt hiszem ez a felállás nagyon nincsen rendben, de nem tudom mit tehetnék, hogy jobb legyen. Apám tényleg azt gondolja, hogy neki semmi tennivalója nincsen itthon, hiszen anyu itthon van, ráadásul én is nőből vagyok, úgyhogy a mi dolgunk őt kiszolgálni. Ezt nemrég mondta ki, amiből lett is veszekedés köztünk, én ugyanis kiröhögtem és elküldtem a fenébe, hogy ugyan nekem miért kéne őt kiszolgálni? Lesz majd idő, mikor a segítségemre fog szorulni, de most miért kellene kiszolgálnom. Mindegy. Szóval nem tudom hogyan nyithatnám fel apám szemét, mivel tudnám befolyásolni a hozzáállását dolgokhoz. Anyu nagyon rossz állapotban van, de ez ugye nem csoda, hiszen végignézi az anyja halálát. Én pedig azt látom, hogy a férje nincs mellette. Semmiben sem.