Miért nem tudok a párommal beszélgetni?
1 éve vagyunk együtt. Igazából soha nem lehetett vele nagyon beszélgetni.(De egész eddig valamiért nem zavart)
Mostanában egyre inkább.
Elmondhatatlanul igényelnék egy mély és őszinte beszélgetést a párommal.
Már vele is próbáltam erről beszélni, ilyenkor mindig meg kapom hogy miért nem jó nekem ha a barátnőimmel megbeszélek mindent. Miért vele akarom!? (sztem egyértelmű miért!!!)
Azt mondja fáradt, sokat dolgozik. (Ezek tények) És munka után nyugalomra van szükséges és pihenésre. Nézzünk összebújva egy filmet-(csak ne beszéljek).
Azt érzem számára az fárasztó, ha én kommunikálni próbálok vele. Látszik rajta hogy alig várja, hogy megunjam a "csesztetését" ugyanis szerinte az hogy én beszélgetni próbálok vele az csesztetés. Szerinte én nem tudom élvezni a csendet. Kifejezetten élvezi, ha egyedül lehet...már az is felmerült bennem, hogy jobban is szereti mintha együtt lennénk. Mással se nagyon beszélget, azt mondja ő ilyen típus.
Én sem vagyok az, akinek be nem áll a szája és csacsog a világon mindenről, engem a minőségi kommunikáció érdekel. Azok a számomra fontos személyek akikkel tudok egy jót beszélgetni. (Nagyon igényelném)
Mellette úgy érzem, mintha egy idegesítő fárasztó barátnő lennék..egy idő után belefáradok, hogy a párom nagyon passzív. Ha rosszabb napom van, mérges leszek és csalódott...újabban már magányosnak is érzem magam.
Nagyon rossz érzés, hogy úgy élem meg páromat nem is érdekli mi van velem. Néha már nincs is kedvem beszélgetést kezdeményezni, nem mesélem el mi történt velem aznap. Ilyenkor feltűnik neki, hogy valami nem ok. Akkor próbálkozik, puhatolózik, hogy mi bajom lehet. De amint megtudta, pár szavas beszélgetés után megnyugszik és le van zárva a téma.
Így nem tudom mi lesz velünk! Éljük az életünket, én csinálom a kis dolgaimat ő is, nekem már nem lesz kedvem vele "beszélgetni" mert belefáradtam, ő pedig élvezi a csendet és így éldegélünk????
Tényleg van olyan ember, aki nem szeret beszélgetni? Aki jobban szereti a magányt és a csendet? Vagy lehet, hogy csak velem nem szeret????És ha ő ilyen, miért kezdett párkapcsolatba?
Én/24/N
Ő/28/F
válasza: válasza:Sajna az én férjem is ilyen.Nem szereti ha "dumálok".Ha éppen jobb kedve van vagy nem fáradt akkor ő kezd el 1-2 sztorit mondani de amugy a lelkizést,komoly beszélgetést nem igényli.
Engem is zavar de hát nem vagyunk egyformák.Én például sokat és szívesen beszélek/nék de vele nem tudok.Hát ez van.Sajna apósom is ilyen,náluk ez családi vonás.
Gondold át hogy hosszú távon neked jó-e igy.Vedd számitásba hogyha bármi gond lesz nem fogod tudni vele tisztázni és ez dühitő(tapasztalat).De ha eltudod fogadni akkor fogadd el igy.
válasza:2. vagyok még annyit elfelejtettem,hogy én is szoktam ugy érezni hogy csak velem nem akar beszélni vagy idegesitem. :(
Valószínű csak túlreagáljuk.:)
válasza:
válasza:Hát ez gáz.
Az a fajta ember is, akinek nincsenek gondolatai...
De az az igazán gáz, hogy tojik az igényeidre
válasza: válasza:"Az a fajta ember is, akinek nincsenek gondolatai..."
Ez nem igaz. Lehet, hogy a párja szívesen beszélgetne az amerikai elnökválasztásról vagy a Bermuda háromszög rejtélyéről, de a kérdező meg csak arról beszélne, hogy mit érez, meg mi történt aznap, ami - ha csak nem Jason Bourne - zsibbasztóan unalmas tud lenni.
25/L
válasza:7-es, hát persze lehet, hogy egy reinkarnálódott Einstein, - bár aki "csesztetés"-nek nevezi, ha a nője beszélgetni akar vele aligha egy elmélyült gondolkodó!
Ezt írod: "csak arról beszélne, hogy mit érez"
-nekem, ha van, -ez eléggé normális téma egy párkapcsolatban!
válasza:Az nem baj, hogy Ő ilyen Te pedig olyan...az a baj, hogy együtt nyűglődtök. Minek?? Így akarod leélni az Életed??? Én meg akarnám kérdezni a helyedben, hogy miért van Veled, de valószínűleg ez is csak untatná...neked meg már gyomorgörcsöd van attól, hogy nem mersz beszélgetést kezdeményezni, mert őt ez zavarja.
Nekem nem menne...gondold át, hogy neked kell-e ez hosszútávon.
24N
válasza:Igen, tényleg van olyan ember, aki nem szeret beszélgetni, vagy fárasztja, hogy ha huzamosabb ideig hallgatnia kell valakit, aki válogatás nélkül ontja a szöveget. A párom, mikor hazaér, ad egy puszit, vesz egy nagy levegőt, és belekezd. Komoly és komolytalan események sora kerül terítékre, becsúszik egy-egy előző napi is - amit már meghallgattam előző nap, de szóra pontosan elismétli. Mivel figyelek rá és elraktározom, amit mond, iszonyú sok energiám elmegy a beszámoló végére - időnként közbevágok, hogy képben vagyok, ne ismételje.
Arra már rájött, hogy kevésbé leszek ideges a szóáradat végére, ha esetleg (fogát összeszorítva) azzal kezd, hogy megkérdezi, velem mi volt. Hagy pár percet gondolkodni, mert tudja, én nem vagyok annyira beszélgetős. Ezek a hétköznapi beszélgetések.
Azt figyeltem meg, hogy akkor tudunk igazán tartalmasan beszélgetni, ha pl. elmegyünk vacsorázni valahová, vagy kint vagyunk a szabadban, kicsit talán több időnk is van. Olyankor nagyon komoly és mély beszélgetéseink vannak - még mielőtt bárki azt tanácsolná, hogy ha ennyire nem viselem el a sok rizsát, akkor hagyjam ott.
Azért írtam ezt le, mert szerinted az a normális, ahogyan te gondolod, s rosszul érzed magad, amiért nem úgy van. Lehet, hogy a párod is rosszul érzi magát, mert látja, hogy naponta megbánt, de nem tud az alapvető tulajdonságán változtatni. Lehet, hogy neked másképp kellene kezdeményezni ezt a "beszélgessünk" dolgot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!