Anya hogy lehet ennyire önzetlen?

Majd ha anyuka leszel, megérted.

Én is leadom a gyerekeket, hogy végre legyen idő magamra, na meg kell vennem magamnak nadrágot és cipőt, bemegyek a boltba, két perc múlva meg a gyerekosztályon vagyok, aztán meg bekukkantok a játékboltba és tuti kijövök valami aprósággal...

Valahogy átalakul a fontossági sorrend.

Szia! Apaként én egy picit másképp közelítem meg a kérdést..Szerintem azért mindegyikünkben van önzés, még a látszólagos önzetlenségben is.Úgy gondolom, hogy egy családban mindenkinek legyen meg a saját feladata amivel a kis családi közösségért tesz.Természetesen kölcsönösen megbeszélve, hogy az mindenkinek jó legyen.Így szerintem elkerülhető az is, hogy a gyermekünk túlzottan önzőnek gondolja majd magát.Ha semmi olyan feladatod nincs amit a többiekért tennél és úgymond mindent megtesznek helyetted is, akkor előfordulhat, hogy kissé önzővé válsz.Szerintem egy gyermek akkor fogja egyenrangúnak tartani magát a család többi tagjával, ha ő is tehet valamit a családtagokért, illetve elsősorban önmagáért is. Sok édesanya van szerintem aki túlzottan hajlik arra, hogy teljesen kiszolgálja a gyermekeit , majd mindent megtesznek helyettük, a szeretet nevében.Egy bizonyos pontig ez elmegy de egy ponton túl, már problémát is okozhat a gyermeknek.

Téged egy nagyon okos értelmes lánynak gondollak.Ha ilyen kérdést teszel fel, és foglalkoztat az "önzőséged ", akkor lehetségesnek tartom, hogy Neked kell lépni egy picit az önzetlenség irányába.Ha édesanyád ebben "megakadályozna" , akkor beszélgess el vele egy kicsit, hogy pl. Te is szeretnél részt vállalni az otthoni munkálatokban.Ezáltal fontosabbnak is érezhetnéd magad a család tagjaként, és nem kellene esetleg időnként úgy gondolni magadra mint egy teljesen kiszolgált önző gyermekre.Gondolom , hogy testileg is egészséges vagy , tehát nem vagy rászorulva arra , hogy teljesen kiszolgáljon mindent megtegyen helyetted is anyukád.Ha szépen elmondod ezeket anyukádnak, és Te is túl tudsz lépni egy kicsit a mostanra megszokott életformádon, és anyukád is belátja, hogy lehet , hogy többet ad Neked azzal, ha nem tesz meg "mindent", akkor biztos vagyok abban, hogy a bűntudatot nagyon hamar el fog szállni, és inkább még büszke is leszel magadra.Azért merek ilyet leírni Neked, mert valami azt súgja nekem, hogy érted, Te hogy miről beszélek, és szerintem kézbe is tudod venni a dolgokat, csak legfeljebb egy kis biztatás , vagy megerősítés kell Neked.Én híztatlak abban, hogy tedd meg Te az első lépést ! Sok szerencsét kívánok hozzá, és minden jót kívánok Neked!

Off nem tudom a hetes miért lett lepontozva szerintem nagyon igazakat írt:)

On én is anyuka vagyok úgy van egyrészt ahogy előttem írták hogy valami belső kényszer hajtja az embert amikor a gyerekéről van szó hogy csak őt nézi, és csak neki akar jót.

Nálam kevés önzőbb és csak magával foglalkozó ember volt (amúgy az én anyum is ilyen volt mint a tied sajnos nem él már), de van 3 gyerekem és ez a kis kapcsoló átkapcsolt bennem , ők kerültek az első helyre így együtt 3-an:)

Minden pillanatomban és minden döntésemmel kapcsolatban legelőször rájuk gondolok, hogy érintené az őket hogy esne nekik, és csak utána következik hogy nekem milyen lenne.

Furcsa dolog ez, valahogy a természet rendezi így a szülők túlnyomó többségénél szerintem:)

Ha önzőnek érzed magad emiatt, ezen könnyen lehet segíteni. Te akkor is megcsinálod, ha ő azt mondja majd megcsinálja ő. Na meg úgy gondolja szerintem, az az ő dolga, nektek mást szán. Nem így van? Munkamegosztás!

Az én anyám is ezt mondja amúgy, ha elakarom mosni az edényt magam után, etet rendesen minket, DE aztán meg is kapjuk, hogy mert ránk kell főzni! De könyörgöm ki kérte? Főzök én magamnak, hiszen itthon én szoktam magamra meg apámra vagy éppen apám (mivel ő elköltözött 6 éve). Meg azért se mosogassunk, mert több vizet fogyasztunk mint ő... Egyik mondatában szivesen csinálja, másikban már tiszta kín, hogy ott vagyunk és ránk kell dolgoznia. Kifordult magából. Amikor nem vagyunk ott tök jól elbeszélgetünk telefonon vagy ha városban vagyunk, de ha nála vagyok folyton veszekszik, mert semmit nem csinálok, rendetlen vagyok, pedig nem csak neki mániája hogy ha 1 percen belül nem teszem el magam (mert ő mondja) után a dolgokat pattogva kiviszi ő és akkor persze én vagyok a lusta dög. Hát mondom igen, semmit sem csinálok úgy van ahogy mondod! Azért volt tele ültetve a kert, kapálva, takarítva meg amit kell igaz nem olyan mértékben ahogyan ő szokta, mert az nekem kivitelezhetetlen! Nekem nem esik jó reggeltől estig mindennap takarítani megszállottan, hogy makulátlan rend legyen. Meg annyira spórol már mindenen, hogy az borzasztó! Nem fürödhetünk, mert ne fogyasszuk a vizet! Azt hiszi csak ő él rosszul, csak neki rossz mindenki másnak tök jó a családban és mi dúskálunk a pénzben. Marhára nem. Azt mondta nekünk, már elvégezte a dolgát, felnevelt minket (15 éves voltam amikor elköltözött, nem voltam felnőve cseppet sem, még most sem 21 évesen sem érzem magam annak), most már magára gondol... Így ment el. Aztán azért megbánta.