Szerintetek is csak magunkra számíthatunk?

sokszor voltam szerelmes, sok barátom volt, sok ismerősöm és nagy családom. Mostanában rengeteg barátom elpártolt tőlem, sok ismerősöm levegőnek néz, és a családtagjaim sem nagyon állnak ki értem. Legeslegnagyobb csalódást a barátom okozta. Aki mindig mondogatta, hogy rá számíthatok bármi baj van, de most megmutatta, hogy annyira mégsem...

Itthon feküdtem betegen, miközben ő bulizgatott a haverjaival. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire rosszul esett abban az állapotban.Félek, hogy később sem számíthatok majd rá, ha bármi probléma lenne, és magamrahagyna...Megbocsássak neki? Ti hogy döntenétek?

A családtagjaim nem jönnek a közelembe, nehogy elkapják tőlem a náthát és a lázt.

Annyira magányos vagyok néha. Mindig is egy társasági lény voltam. Sosem voltam egyedül. Ha mégis, akkor önszántamból. Nem vagyok bunkó sem, és nagyképű sem. Valami megváltozott és nem tudok rájönni, hogy mi. Szomorú vagyok emiatt. Nagyon! Mit tegyek? köszönöm előre is a segítséget!