Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Közeli hozzátartozótokkal ott...

Közeli hozzátartozótokkal ott voltatok, amikor haldoklott?

Figyelt kérdés

Nagyon idős nagyapám 4 hónapja tartó betegség után tegnap este halt meg. Szinte minden nap látogattuk, tegnap délután még benn voltam nála a kórházban, de már nagyon rossz állapotban volt és nem bírtam sokáig nézni, borzasztó érzés volt, hazajöttem. Még aznap este meghalt.

Azt olvastam, hogy sokat segít a haldoklónak, ha az utolsó óráiban ott vagyunk mellette és nem egyedül kell elmennie. Én erre képtelen voltam, már eddig is rettenetesen nyomasztott egyre rosszabb állapotban látni. Most viszont így lelki furdalásom van, hogy talán könnyebb lett volna neki, ha ott vagyok mellette. Bár azt nem tudom, hogy én hogyan tudtam volna ezt magamban feldolgozni.. Még senkit sem láttam meghalni.


2009. aug. 8. 17:07
1 2
 1/18 anonim ***** válasza:
96%

Reszvetem!

Sajnos nem tudtal volna neki segiteni, ha ott vagy. Lehet, hogy konnyebb lett volna neki, de ne okold magad, szerintem megerti a dontesedet.

En sem tudnam vegig nezni, ahogy egy szerettem meghal!

2009. aug. 8. 17:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/18 A kérdező kommentje:
Köszönöm!
2009. aug. 8. 17:28
 3/18 anonim válasza:
100%

Reszvetem!

a nagyim rakos volt ,otthon haldoklott ,osszehivtak a csaladot azon a bizonyos napon..en is a munkabol szaladtam oda..

sokan vagyunk a csaladban ezert felvaltva ultunk mellette mikor haldoklott,ejszakaba nyulona elhuzodott,,es en elaludtam egy 10percre es akkor ment el..ennek 10eve..sosem bocsajtottam meg magamnak,de tudom a mamam nem haragszik erte..te se ragodj ezen bar tudom h friss a dolog,de az ido segiteni fog es hidd el a papad megert teged is..en vegig neztem a halal tusjat es nagyon kiboritott,de lehet nem veletlen h elkellett aludnom arra a 10percre a jo Isten akarta igy...h ne lassam..Istenem meg ma is a csontomig hasit a fajdalom..

tehat kerlek ne okold magad..ne elj buntudatban..

2009. aug. 8. 17:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/18 anonim ***** válasza:
100%
Nagyim a kezeim között halt meg, idős volt már és beteg. De ez nagyon megrázott, a mai napig nem tudom elfelejteni.
2009. aug. 8. 17:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/18 A kérdező kommentje:
Neked is köszönöm!
2009. aug. 8. 17:39
 6/18 anonim ***** válasza:
96%

Részvétem.


Hát én pont fordítva vagyok a dologgal. Nem bírnák ott lenni a haldoklóval, mert sokkal gyengébb vagyok hogy elviseljem az, hogy elmegy. Ennél fogva inkább én szorulnék támogatásra mert a rosszullétig tudnám bőgni magamat, ami biztos nem segít neki.

Az apám volt korházba szívinfartussal. Már túl volt a nehezén, de én nem fogtam fel hogy nincs baj, bőgtem mint a záporesső pedig 30 vagyok.


A nagymamámnál történt ugyan ez amit itt leírtál. Pénteken este meglátogattuk a korházba, aznap éjjel meghalt, de mi csak vasárnap tudtunk menni legközelebb. Az orvosok nem szóltak, és ő nem haldoklott, pedig szenvedett.

2009. aug. 8. 17:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/18 A kérdező kommentje:
Őszintén megmondom,mikor megtudtam, hogy meghalt, nem tudtam sírni. Viszont ha eszembe jut az, ahogy aznap utoljára láttam, akkor már sírok. Talán tényleg jobb, hogy nem voltam ott végig.
2009. aug. 8. 18:11
 8/18 anonim ***** válasza:
100%

Nagyim 2 éve halt meg. Mielőtt meghalt, minden nap voltunk bent a kórházban, utolsó nap, amikor már lekerült az intenzívről és nem volt magánál végig ott ültünk mellette. Anyum fogta a kezét, simogatta és beszélt hozzá. Nem tudjuk meg soha, hogy hallotta-e. Én is ott voltam, a család is, ki be járkáltunk a kórteremből. Amikor meghalt pont bent voltam. :( Nem bántam meg, jobb így, mintha jött volna egy telefon, hogy vége.

Férjem nagypapája egy hete halt meg, vele nem volt ott senki. A család nem is gondolta volna, hogy ott kéne lenni. Minden nap délelőtt bent voltak a kórházban, aznap amikor indultak volna, jött a telefon, hogy meghalt nagyapa.

Tehát emberfüggő. Mi délelőtt, délután ottvoltunk, meg akkor is amikor vége lett.

Nem legyen emiatt rossz érzésed, hogy nem voltál ott, ki így, ki úgy dolgozza fel. Mi nem bántuk meg, hogy ott voltunk, sőt! Nem hiszem, hogy Nagyim velünk volt akkor már...

2009. aug. 8. 18:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/18 anonim ***** válasza:
100%
Részvétem. Megértem, hogy miről beszélsz. Nekem a mai napig lelkiismeretfurdalásom van, mivel anno az apám mondta nekem, hogy segítsek átkísérni a mamámat a mi házunkba, de én nem akartam, és azért nem, mert nem bírtam nézni a szenvedést. Egyedül kísérte át. Reggelre meghalt a szomszéd szobában, és én rá se néztem... :( Azóta is bánom, de nem tudtam odamenni hozzá. Viszont a sors "úgymond" bosszút állt, az apám szó szerint a kezeim között halt meg, váratlanul. Egy biztos: sokáig fog tartani, mire "elfelejted", de egy vigasztaljon: biztosan tudta, hogy szereted.
2009. aug. 8. 18:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/18 A kérdező kommentje:
Mielőtt eljöttem, megkérdeztem, hogy aludni szeretne-e (beszélni már nem igazán tudott), de bólintott. Megsímogattam a kezét és mondtam, hogy aludjon. Ez az utolsó képem róla.
2009. aug. 8. 18:46
1 2

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!