Nem pofátlanság ez a család részéről?

Nem jött válasz, mert nem ülök itt egész nap. Bocsi. Most jöttem vissza.

A lényeg, hogy bátyám és én még diákok vagyunk, de egyelőre még van azért vmennyi saját keresetünk. Nem sokáig, mert a munka megszűnik (ahol eleve protekcióval vagyunk), így télen nagyon kevés bevételem lesz (sok pénzt költök nyelvtanárra, ami mondjuk csak hobbi, de mind1). Szóval mióta dolgozunk, azóta ránk nem kell költeni. Bármi van, megvesszük magunk. Nővérem hazaköltözött, babát vár. Ő is nagyjából mindent megvesz magának, csak itt lakik. Ennyi. Apukámnak van bőven annyi keresete, hogy mindannyiunkat eltartsa, de ugye erre nincs szükség, mert zömében eltartjuk mi magunkat. Én is szoktam olyat, hogy ha magamnak veszek joghurtot, akkor a többieknek is. Vagy, ha csinálok tortát, hogy legyen vmi desszert ebéd után (semmiféle alkalom nem volt), akkor nem csinálok belőle gondot, elmegyek és, ha kell megveszem a hozzávalókat. És kész. Na és pont ezért nem értem, hogy most mi az, amibe bele kéne adnom? Ne vegyen nekem semmit, ha utólag benyújtja a számlát, főleg, ha úgy gondolom, hogy azért én mással ezt ki is egyenlítem. Ha mindenáron venni akar nekem vmit, akkor beszélje meg velem, mert nem kellemes érzés, hogy a keresetem olyan marhaságokra megy el, hogy túrórudi b@sszus. Magamtól nem vennék ilyeneket. Ha odajön hozzám azzal ,hogy tessék vettem neked, hát köszönöm elfogadom, csak akkor ne felejtse hozzátenni, hogy fizessem is ki. Mert akkor nem kérem. A félretett pénzem kelleni fog egyéb dolgokra is télen, nem ilyenre akarom költeni. Tehát engem az háborít fel, hogy utólag benyújtja a számlát.