Miért érzem ezt? Féltékeny lennék rájuk?

20 éves lány vagyok. Sok unokatesóm van, de 2 van akiket nagyon imádok, hisz velük nőttem fel és azóta sem tudunk "elszakadni" egymástól. Az én szüleim elváltak, anyummal élek 1 kis faluban. Apum alkoholista ő vissza költözött a válás után a mellettünk lévő kis városba. Apum nővérének a gyerekei az én imádott unokatesóim :) Apai ágról mindenki alkoholista, sajnos unokatesóim anyja is így a ház ahol éltek eladósodott, mostanara csak 1 leépült, áramtalan mi csak "buliháznak" hívjuk...! Az egyik unokatesóm ő most 17 éves (lány) őt 1 ideig a nagymamám nevelte, majd nevelőszülőkhöz került, ahonnan megszökött, majd nálam is lakott 1 ideig, most pedig a barátjánál él. Szerencsére jól megvannak. A bátyja viszont (a másik unokatesóm) ő most 24 éves sajnos...reménytelen...vagy hát nem tudom! Ebben a családban nőtt fel, durva dolgokat éltek meg...következménye hogy 24 éves létére szintén alkoholista...mama szívesen látja őt néha...de lényegében az uncsim az áramtalan "buliházban" él! Szörnyű...télen hideg van, semmi áram, semmi fűtés...csak egy "berendezett" szoba neki...nyáron néha ott bulizunk és ennyi...ő meg ott él! Most börtönben van! Harmadjára...! Májusban szabadul. Teljesen piti ügyek miatt ült eddig is...most is pénzbírság miatt ül amit közmunkán le kellett volna dolgozni, ő meg nem ment és ezért leültették. Imádom őt, és tudom, hogy szeretne változni, de egyszerűen magányos. Amikor itthon van, alkalmi munkákat vállal megkapja a fizuját és mivel otthon az üres házban nem tud kihez szólni meg mit csinálni meg és elpiálja az egészet...! Annyira imádom őt, ha kint van szinte minden napomat próbálom vele tölteni, ne legyen egyedül, ne legyen magányos, ha úgy van nálunk alszik...de akkor is 7 napból 4-5 nap tuti részeg..! Pedig olyan helyes fiú, néha ha elcipeljük bulizni buknak rá a csajok...de sajnos iszik és ez úgy sem fog soha változni..! A húga is törődik vele néha persze, de egyértelmű, hogy én vagyok az aki jobban foglalkozik vele. Tudom, hogy imádja uncsim a húgát, hisz testvérek és sok "rossz" dolgot éltek át együtt, de mégis olyan rosszul esik vagy nem is tudom mikor pl én mindig ott vagyok neki, számíthat rám és mégis a húga a mindene meg az anyja akik kb le szarják őt....! Tudom hosszúra sikeredett a történet, lehet túl bonyolultan írtam le, de pontosan én sem tudom mit érzek...! Egyke vagyok, nincs testvérem, és imádom őket de fáj hogy nem veszi észre a fiú unokatesóm hogy én vagyok az akire számíthat, és mégsem értékeli annyira vagy áááá nem tudom....össze vagyok zavarodva. Egyszerűen csak hiányzik 1 testvér az életemből vagy mivan velem?