Aki szerelmes volt/szerette a férjét válás közben is, hogyan élte túl?

A volt férjem nagyszerű barát volt, mint ember nagyon szeret(t)em, de féjnek nem vált be. A válásnál csak hárman voltunk, mi és a bírónő. Egymással szemben akart minket leültetni, de mi egymás mellé ültünk. :) Ő el is sírta magát. Mivel mindenben megegyeztünk, így elsőre szétválasztottak minket, de a bírónő vagy ötször megkérdezte, hogy biztosak vagyunk-e benne, és nem kérünk-e kis gondolkodási időt, mert ő nem akarja elhinni, hogy menthetetlen az a házasság, ahol ilyen szerettel vannak egymásfelé a házastársak. :)

Hogy éltem túl? Nem volt nehéz, mert már régóta érlelődött bennem a dolog. És akkor lettem biztos, amikor betoppant az új szerelem. Szóval a férjemet szerettem, de másba voltam már szerelmes. (Mikor beszerelmesedtem, már külön szobában éltem a férjemmel, és semmi testiség nem volt köztünk.)

Azóta boldog vagyok a szerelmemmel, mint férj-feleség. Az volt férjem pedig az egyik legjobb barátom maradt.