A dicsekvős vagy a panaszkodós tipusú rokonaitokat nehezebb elviselnetek?

A panaszkodósat. Méghozzá azért, mert általában azok panaszkodnak a legjobban, akiknek az égvilágon semmi gondjuk nincs, csak sajnáltatják magukat, vagy tenni tudnának a probléma ellen, de jobb nyavalyogni, mint akár a kisujjukat is megmozdítani.

A dicsekvést elengedem a fülem mellett.

A dicsekvősön tudnék nevetni, a panaszkodós viszont elszívná az energiámat, ha rosszabb napom lenne.

Szóval a dicsekvőset választom, bár ez így nagyon idiótán hangzik :D

Dicsekvő. Főleg azért mert együtt jár egy olyan attitűddel, hogy mindenkinél mindent jobban tudnak. Lényegtelen, hogy másnak abból szakképesítése van, akkor is ő tudja jobban.

Panaszkodás nincs nagyon a családban, ami meg van az jogos és nem túlzott mértékű. 1-2 fájós láb szerintem belefér.

Szerencsére sem dicsekvős, sem panaszkodós rokonom nincs. Illetve a nagymamám így a nyolcvanhoz közelítve kezd ilyen lenni, de ő hol dicsekszik, hol panaszkodik.

Jobban viselem, amikor panaszkodik, mert olyankor egyszerűen bezárom a fülemet, csak néha bólogatok, amikor dicsekszik, akkor jobban igényli a visszacsatolást, ezért akkor muszáj figyelni rá.

A panaszkodóstól kiakadok mindig. Az egyik tesóm az. De tudom hogy ő maga miatt van ebben a helyzetben. Mindig hülyeséget csinál, nem spórol, ha van akkor elszórja. Utána meg panaszkodik és sajnáltatja magát.ilyenkor jön a szöveg hogy de jó neked, meg könnyű stb...

A másik tesóm meg a tavalyi évben vált diccsekvőssé. Jobb munkahelye lett és szabályosan elkezdték rázni a rongyot. Én ezzel nem foglalkoztam, nem vagyok irigy fajta.Csak náluk majdnem minden héten buli volt.Amikor átmentünk nem lehetett nyugodtan beszélgetni ( 3 havonta 1x) mert átjáróház volt. Mikor már sokszor így jártunk akkor besokalltam hogy döntse már el ki fontosabb a húga vagy a szomszéd. És a felesége nagybátyja is így vélekedett a helyzetről mert vele is ezt csinálták. Egyik sem jobb.