Miért sajnáltatja magát állandóan a férjem?

Igaza van, ha panaszkodik azért, hogy éjjel nem tudna kipihenni magát és a munkahelyén fáradt. Nem vagy tehetetlen. Szoktasd le a kicsit az éjszakai felkelésekről. Ne adj neki enni éjjel, ne vedd fel, akkor sem, ha sír. Néhány éjszaka után megszokja, hogy éjjel aludnia kell.

Nem értem, hogy miért jó neked ha éjjel te sem tudsz aludni. Anyáink sem dajkálták éjjel a piciket, mert nekik is dolgozniuk kellett másnap.

Hűűű, de okosat mondott a második. Istenem, ha anyuka vagy sajnálom a gyerekeid, ha pedig apuka, akkor húzz bele, mert sokat kell még olvasnod.

Mond el neki, hogy ne siránkozzon, nem egyedül csináltad a két gyereket, ez jutott nektek, attól, hogy mindenkinek elkürtöli, hogy szegényke nincs kipihenve, még nem lesz jobb. Lehet ő ilyen mártír típus, utálom az olyan embereket aki tettek helyett, nyavajognak. Próbálja meg ő a 7 hónapos picit leszoktatni az éjjeli ébredésről, adj neki teret.

Az elsőnek igaza van,én is ezt javaslom.

A második meg... szerintem ritka nagy baroms@got írtál, de te tudod.

Előre sajnálom a gyerekeid (már ha lesznek)

Másodiknak ajánlom.

http://www.youtube.com/watch?v=aAMis5NOdG4

Ja az én párom is mártírkodott mindig az ismerősöknek a végén már úgy jött, ki mintha én semmit nem csinálnék, kb meresztem csak a seggem. Akkor borult el a bili mikor már csajoknak sajnáltatta magát s meghallottam. Pedig kb annyi volt a dolga, hogy sétáltassa a kicsit (lehetett az 10perc télen vagy 1óra nyáron) amíg megfőzök de úgy jött le az egész milyen szär anya vagyok, hogy nem viszem a 1,5 éves gyereket is busszal a boltba (babakocsi nélkül) mikor 10-15 kg cuccot cipelek majd haza (mivel ő enyhén nem tud bevásárolni) s vele maradt tévé elött. Oké, hogy mások megoldják mert kénytelenek de ha nem muszáj minek cibáljam magammal?

Mikor pedig ezt elmondtam a barátainknak egy siránkozása után hát jól beégett. Te is nyugodtan égesd be, kapja össze magát. Hihetetlen a saját gyerekét akit akart nem képes elviselni s természetesnek venni akkor minek a kellett neki? Miért nem gondolkodnak az emberek mi mivel jár?

Kérdezd meg tőle, ne ugyan mi fárasztó...

Bocsánat, de sosem értettem a férfiakat ebből a szemszögből, reggel csinálok neki kávét, csomagolok szendvicset, felöltözik, és elmegy dolgozni, majd hazajön, megeszi a vacsorát, amit főztem, lezuhanyzik, és ennyi a napja.

Én reggel felkelek, megetetem a kicsit, tisztába teszem, reggelit próbálok készíteni úgy, hogy a gyerek csüng a bokámon, ugyanígy elmosogatok, játszok vele, pakolok utána, próbálok közben porszívózni, ilyesmi, ha alszik, akkor gőzerővel főzés, beteszek egy mosást, hogy még az előtt ki tudjam teregetni, hogy felkel, aztán ha ébren van, akkor vásárlással, vagy piacozással egybekötött játszóterezés, hazaérünk, lefürdetem a gyereket a homokozó után, amíg a kádat kisúrolom, addig ő meg szétpakolja a szobát, aztán bekapcsolok neki valami mesét, amíg vasalok, újramelegítem a vacsorát, megterítek, apuka hazajön, eszik ő is velünk, utána ismét mosogatás, a gyereket átöltöztetni, elaltatni, mesét olvasni neki, ha elaludt, utána szépen csendben még gyorsan feltörlöm az előszobát, elpakolom a tiszta edényeket, és most van vége a napnak.

Illetve soha sincs, mert ha éjjel felkel a gyerek, akkor is én ugrom érte, hogy fel ne verje a családot.

Nah, melyik fárasztóbb? :)

Hihetetlen, hogy mekkora empátiával vagytok a másik iránt.

Ez kb olyan mint ha azt mondanád, hogy a gyerekkel otthon lenni nem munka.

Nem tudom, hogy te hol dolgoztál de egy munkahely is lehet fárasztó. Ahogy a gyerekkel otthon lenni is az.