Akik hasonló helyzetben vannak: hogyan kezelitek, ha édesanyátok folyton kritizál?

Mivel ez régi dolog, kialakult személyiségekkel, azt nem gondolom, hogy nagy esély van a teljes megoldásra. Azt teheted, hogy átgondolod, igaza van-e, ha igen, akkor megpróbálhatsz változtatni, ha nem, akkor pedig tudatosítod ezt magadban. Ő mondhat bármit, akkor tudja leépíteni az önbizalmadat, ha engeded. Belül maradj stabil s viseld el a kritizálást, persze nem kell csendben tűrni, de veszekedni sem célszerű.

Nem vagyunk egyformák, sem körülményt, sem személyiséget tekintve, ami nekem könnyebb volt, az Neked lehet pokolian nehéz, de csak ezt tudom válaszolni...

Nalunk is ez volt, de 17evesen elkoltoztem otthonrol, ugy h se kep se hang, egyedul tartottam fenn magam, majd 19evesen vissza. Csinaltam par hulyeseget is, ezert kellett hazakoltoznom mert buktam mindent, de azota sokkal jobb. anyum a sok gond ellenere is dicser, pedig abbahagytam a sulit is mert nen tudtam fizetni. azota persze minden aron ujrakezdenem, es fogom is.

most orul anyum mashogy latja a dolgokat meg ha csalodott is. orul hogy otthon vagyok es nem kritizal.