Mit tehetek még? Beszéljem meg vele?

Az egyik rokonomat verték kiskorában sohasem heverte ki és igen megmondta egy szép nyári este a szüleinek, hogy verték és ezzel kárt okoztak neki!

Szerintem a te esetedben már nem sokat számít, hogy mi volt, ha még gyereked is van.

Próbáld szebbé tenni a saját és a két lányod életét, zárd le a múltat. Mondd el anyukádnak a véleményedet és aztán felejtsd el az egészet, így csak a múlt perzsel folyamatosan, semmi értelme az egésznek! Főleg, hogy az életed is megoldódott, nem lett drogos, hajléktalan stb.

Majdnem hasonló az én helyzetemmel csak engem nem ütöttek,hanem a nevelőapám bántott mindennel.nem tudtam soha jót tenni.soha.mindig kiabált,mások előtt cikizett,hogy dagadt vagyok,( egyáltalán nem vagyok az) h milyenek a fogaim ...

Egyetemre jártam,szerettem de otthagytam mert csak azt hallgattam tőlük h csak viszem a pénzt otthonról,meg semmit nem ér h csak tanulok stb stb...Olyan is volt h kb 16 éves voltam és jártam színházba az iskolával.H kor indult a busz én elindultam 5kor mert elég messze lakunk,csini ruha,haj smink minden és a kapuból kiabált utánam h h álljak neki füzet nyírni..

Az én lelkemet annyira tönkre tették,hogy minden olyan dolognál amit nekem kellene elintéznem,elmondanom valakinek,rám tör a síró görcs.

És ez már nagyon elfajult...tegnap a párom kérdezett a gyerekkoromról de nem tudtam neki zokogás nélkül elmondani ..

Ha a páromnál vagyok vagy a párommal akkor teljesen nyugodt vagyok,semmi baj nincs,de amint jövök haza már gyomoridegem van ideges leszek ....

Mindemelett anya sosem állt ki mellettem,mondván h nem akar veszekedni az alkoholista férjével ...

Csak szegény 9 éves hugomat sajnálom,rá is hasonló élet vár....

És most minden esetre,arra törekszem,hogy legyen egy munkám és a páromhoz költözhessek!

Fel a fejjel :)