Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Jogos befogadni egy édesanyát...

Jogos befogadni egy édesanyát úgy, hogy annak idején lemondott a gyerekéről?

Figyelt kérdés

Anyám elég zűrös életet élt. Több gyereket is szült különböző férfiaktól. Én intézetben is és nevelő-szülőknél is nevelkedtem. Szerencsére boldog felnőttkorom lett, kiegyensúlyozott házassággal. Kamasz gyerekeim vannak és a legkisebb testvéremet is mi neveljük a férjemmel, aki annak idején ebbe szó nélkül belement.

Az anyám egy hajléktalan szállón él és egy elég komoly betegséget találtak nála. Arra gondoltam, hogy mivel viszonylag jó anyagi körülményeink vannak, ráadásul egy külön lakrészt is tudnánk biztosítani neki, magunkhoz vehetnénk. Viszont a férjem erről hallani sem akar. Szerinte rosszat tenne a gyerekeinknek és ránk hozná a zűrös barátait, a pénzünkből is kiinna minket...stb. Elég komolyan összezördültem emiatt a férjemmel. Nehéz ügy ez, mert valóban nem sokat láttam az édesanyámat gyerekkoromban, de volt amikor mindent megadtam volna azért, hogy hozzábújhassak, volt mikor kifejezetten gyűlöltem, de közömbös sose volt számomra. A férjem szerint itt most nem szabadna hallgatni az érzelmekre, hanem csak a racionalitásra, ami az, hogy lemondott rólunk, én se vállaljak érte felelősséget most! Ti mit gondoltok, mit tegyek? Volt már valaki hasonló helyzetben? Ha kapok válaszokat a férjemnek is megmutatnám.


2009. szept. 18. 22:32
1 2 3
 1/24 anonim ***** válasza:
59%
Fogadjátok be feltételekkel és küldjétek el az első olyan tett után, amitől a férjed tart.
2009. szept. 18. 22:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/24 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem hiba lenne.

Úgy látom, hogy te most próbálnád bepótolni a hiányát, azt, hogy nem volt veled gyermekkorodban, de lehet, hogy ez most nem tudatosult benned, ez ilyen tudatalatti dolog.

Szerintem szembe kellene nézned vele, hogy elhagyott. És innentől kezdve te abszolút semmivel nem tartozol neki, és sajnos a gyermekkorodat sem tudod visszahozni.

2009. szept. 18. 22:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/24 anonim ***** válasza:
100%
Én is pontosan így jártam mint te.Anyám alkoholista(ráadásul agresszív alkoholista,mert ilyenkor ütött,vert minket gyerekeket),ezért apánk a kérésünkre elvált tőle,és egyedül felnevelt 3 lányt.Anyu teljesen lemondott rólunk,és nem foglalkozott velünk.Néha az évek során egyszer-kétszer megjelent,az ő szavaival élve megnézni mi van velünk,de kiderült,hogy nem nem is miattunk jött,hanem mert tudta,hogy apánk fizetést kapott,és ellopta az egész havi fizetését,karácsonyi pénzét,karácsonyi ajándékunkat(hisz azok bontatlanok,és el lehet adni,sőt volt hogy egy reggel arra keltünk fel,hogy ellopta az összes gyerekcipőt(az is eladható volt)Szegény apánk meg állandóan kölcsön kért,hogy mi a gyerekei ne éhezzünk,és ne vegyünk észre semmit az egészből..Azóta felnőttek lettünk,és mindenki a maga családjával él tovább.Anyámat lassan 15 éve nem láttam,de soha nem bocsájtottam meg neki,és egyikünk sem..Nem is fogadnám magamhoz,mert félnék attól,hogy eladósodnék mellette,és mindent ellopna amit a gyerekemnek szereztem,gyűjtöttem...Tönkre tette az életünket,miért kéne nekem megbocsájtanom?Engem úgy megvert gyerekoromban,hogy beszakadt mindkét dobhártyám,és azóta halláskárosult vagyok...Nem én nem tudok megbocsájtani...
2009. szept. 18. 22:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/24 anonim ***** válasza:
90%
A jó anyagi körülményeitek kinek köszönhetők? Mert ha a férjednek, akkor nem kéne vele kifizettetni még az anyósa ellátását is. A házasságotoknak nem tenne jót egy ilyen zűrös családtag. Ha segíteni akarsz, és megengedheted magadnak, akkor bérelj neki a közelben egy szobát és látogasd gyakran.
2009. szept. 18. 22:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/24 anonim ***** válasza:
100%

Szép jellemvonásod,hogy még ezek után is segíteni akarsz anyukádon,de a férjednek van igaza.Te valószínűleg nem laktál még együtt egy alkoholistával,és nem gondolod végig,hogy az együttlakásnak milyen következményei lennének.Az én apám is alkoholista volt,így bőséges tapasztalatom van.Pedig nem is élt velünk együtt,csak eljárogatott hozzánk.

Hiába lenne anyukádnak külön lakosztálya,azt neked kellene rendben tartani,a holmiját mosni ( már,ha engedné)

Ha részeg,akkor mindent összehányna,stb.Ő biztosan nem takarítana.A haverjait sem tilthatnád ki a házból.Nem lenne jó hatással a gyerekeidre az álandó tivornyázás.Még arra is számíthatsz,ha nincs elég pénze a piára,akkor ellop valamit tőletek és eladja.A család nyugalmas élete odalenne.Neked pedig felelősséged van a gyerekeiddel,öcséddel és a pároddal szemben.Ez mindennél fontosabb.

Ha mindenáron segíteni akarsz rajta,akkor helyezzétek el egy otthonban,vagy kórházban.De tapasztalatom szerint egy alkoholista erre nem lenne hajlandó.Nem hiszem,hogy tudsz rajta segíteni,de emiatt ne legyen lelkiismeretfurdalásod.

2009. szept. 18. 22:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/24 anonim ***** válasza:
100%

A férjednek abban igaza van,hogy magatokhoz ne vegyétek.

Jogosan fél attól,hogy megpróbálná tönkre tenni az életeteket.Próbáld elhelyezni egy öregek otthonában,vagy egy gondozó házban.Azt nem kérheti tőled a férjed,hogy ne foglalkozz vele,mert ez sajnos nem így működik,hogy Ő nem nevelt fel tisztességesen akkor Te is letojod.Van aki ezt meg tudja tenni,van aki nem.Sajnos én is ismerem a helyzetet.Ha anyagilag megengedheted magadnak,akkor segíts neki,hogy jobb körülmények között élhessen.De a családod közelébe ne nagyon engedd,ne hagyd az életetekbe belefolyni,ne legyen nálatok családtag.

2009. szept. 18. 22:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/24 anonim ***** válasza:
100%

Valahol nagyon is meg tudlak érteni. Engem az apám hagyott el, mielőtt megszülettem, 12 éves koromig nem is ismertem. Nagyon szerettem volna, ha azt érezhetem, hogy érdeklem, hogy szeret. Lett új családja, gyereke (aki tényleg az, nem csak névleg), bár már az is a múlté, elváltak. Szörnyen éreztem magam, hogy a féltestvérem úgymond mindent megkap, ami nekem is járt volna, mármint hogy neki megadta a szeretetet, nekem pedig nem.

A késztetés máig sem változott, éppen ezért a mai napig nem vontam felelősségre, vagyis nem beszéltünk arról, mi miért történt. A kapcsolatunkat jelenleg talán leginkább a közöny jellemzi, túl sok közünk nincsen egymáshoz, és nem is hiszem, hogy lehetne.


Te nagyon szeretnéd, ha az anyukád veled lenne, talán mert most megkaphatnád azt, ami mindig is hiányzott az életedből - sajnos szerintem nem így lenne.

Igaza lehet a férjednek, hogy ez nem tenne jót a gyerekeiteknek - hirtelen kapnának egy beteg, zűrös életű nagymamát, akinek eddig semmi köze nem volt az életükhöz, és aki valószínű kiborítana téged is, hiszen nem tudná azt nyújtani neked, amit szeretnél. Valószínűleg nagy csalódás lenne számodra is.

Nem vagy felelős az anyád életének alakulásáért, bár tudom, mint lelkiismeretes, szeretetéhes "gyerek", azt hiszed, ha tehetnél valamit érte, akkor minden szép és jó lenne. Lehet, hogy csak kihasználna. Talán ha magától letenne valamit az asztalra, és önmagától változni akarna, akkor esetleg felajánlhatnád a segítséged.

De szerintem a gyerekeid lelki nyugalma és a férjed fontosabbak, hiszen ők szerettek és törődtek veled, ellentétben az anyáddal.

2009. szept. 18. 23:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/24 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat! :) Érdekes, hogy ki hogy éli meg a szüleivel való viszonyt. Nehogy azt higgyétek, hogy én most olyan jólelkű vagyok, hiszen tényleg volt olyan időszak, hogyha szembejön velem az utcán simán leköpöm, pedig engem nem vert, hiszen nagyon ritkán találkoztam vele. Már több, mint egy évtizede, teljesen közömbösnek érzetem magam felé, addig amíg meg nem láttam, hogy milyen körülmények között él betegen, ráadásul megbánást is érzek nála.

Igen, a "jó" anyagi körülményeket nem fejtettem ki igazán. Ez alatt azt értem, hogy családi házban élünk és egy külön szobát, fürdővel tudnánk biztosítani. A kórház és a szociális otthon, lehet sokkal többe kerülne, a külön lakásról nem is beszélve.


Nagyon nem tudunk dűlőre jutni a férjemmel. Mind a ketten értjük a másik érveit, de valahogy nincs megoldás...:(

2009. szept. 18. 23:53
 9/24 A kérdező kommentje:
A közömbös érzelmet is rosszul fejezem ki, inkább úgy értem, hogy a utóbbi években, amíg nem találkoztam vele újra, annyira nem foglakoztatott már.
2009. szept. 18. 23:56
 10/24 anonim ***** válasza:
82%
saját magának köszönheti, hogy oda jutott, ahova. én hagynám, had egye meg, amit főzött.
2009. szept. 19. 01:37
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!