Szemét között a szülök, mit lehet tenni?

Szüleim közel a 60-hoz. Dolgoznak, de nem sokára nyugdíjasok. Èppen megélnek, kicsit talán tudnak félre tenni, de éppen megélnek.

Családi házban élnek, mi 2 gyerekei már felnöttek családosok vagyunk, 10 éve nem élünk ott. Èn messze élek, így évente kb 2x tudom meglátogatni öket, 1-3 hétre a gyerekekkel.

Ami nagy probléma, hogy szemét között élnek. Kosz nincsen igazán, anyukám hetente takarít, minden nap mosogat, havonta porol stb... De Az egész ház tele olyan ösrégi dolgokkal amit nem használnak soha sem, vagy már használhatatlan is.

Nem akarnak semmit kidobni. Minden szekrényböl folynak ki ezek a dolgok, a garázsba szinte már be sem lehet menni.

Most kipakoltam a cipös szekrényt amiböl sikerült eldobatnom 2 pár elszakadt cipöt.

Aztán neki kezdtem annak a beépített szekrénynek amiben nekem régi dolgaim vannak. Anyám teljesen kiakadt, hogy gyerekkori síoverálomat aminek semmi baja nincsen, hogy ki akarom dobni. 15 éves, és ronda szine is van, a tesóm nagyobb gyerekei sem vennék fel soha sem. Aztán még kb 3 olyan felsöt ami már nem jó rám, és ronda is. (ezeket vröskeresztnek akarom bedobni)

Na de ott jött el a veszekedés, hogy megtaláltam egy rakat könyvet a szekrényben, pl 1975-böl kressz könyv. Kiakartam dobni és anyukám szerint ez még kellhet, mert néha bele kell nézni. (apukám aktív internet használó, így ott is megtudják nézni....)Orosz olvasókönyv sem mehetett mert még kellhet. Senki nem beszél oroszul, söt mindenki utálta.

Aztán még sorolhatnám. Apukám semmit nem szol rá, söt szerintem támogatja anyukámat.

Tavaly kitapétáztak a nappaliban, és a polcról végre lekerültek a 20 éves videokazetták, videó lejátszójuk már 10 éve nincsen (elromlott), de dvd-t se más filmet nem néznek (ezek a kazetták a mieink voltak, de nekünk sem kell már), legtöbbje el is van szakadva. Azt hittem kidobták, de nem megtaláltam a pincében lent. Válasz miért is van ott. Még kellhet, ezek múzeális darabok (kb 100x felvett filmek).

Most már kezdem azt gondolni, hogy ez beteges.

Féltem öket, de nem tudok róla beszélni. Ha eröteljesen megmondanám, hogy ez nem normális, és a szemetet el kell engedniük, akkor azt mondanák, hogy mert én a jódolgomban nem tudom már mit csinálok...

Szerintetek mit lehetne tenni? Most még 3 hetet itt vagyunk a gyerekekkel, szeretnék nekik segíteni, de attól félek ez minden évben rosszabb lesz. Attól félek ott kötnek ki, hogy a szemét dombjuk közepén ülnek. (már szinte most is ezt érzem)

Vagy ne szoljak bele? Dugjam a fejem a homokba és majd ha legközelebb jövünk, akkor megint csak mérgesítem magamat?