Ismertek olyat aki mindkettőből kivette a részét? (szegénység/gazdagság)

Én szegénységben nőttem fel, de aztán a szüleim egyenesbe jöttek.

amikor elmentem otthonról, egy kis szobát béreltem egy mindenbe beleszóló, rosszindulatú nyugdíjastól. Nem volt kellemes. Sokat dolgoztam és a pénz nagy részét félretettem. Tanultam nyelveket, végül ez húzott ki a szegénységből.

Most már nem gond elmenni nyaralni, moziba, a lányomnak megvenni márkás játékot vagy ruhát.

Hogy mennyire változtam meg? Nem tudom. Büszke vagyok magamra, nem szeretem ha azt mondják hogy szerencsém volt. De nem nézek le senkit, ha lehet segítek bajban lévő családoknak (a védőnővel közreműködve önkéntes munkát végzek, pl gyerekre vigyázok amíg az anya tanul vagy állásinterjúra megy).

Igen

és nem

igen és igen

Az édesanyám 10. gyerek, a mélyszegénységből, az azért túlzás, hogy gazdag ok lennének most, de azért évi 2 nyaralás és 2 welness hétvégét megengedhetnek maguknak.

Kemény munkával, sok spórolással érték el, amióta nem kell ránk semmit költeni, sőt öcsém valamennyit ad is haza, mivel még ott él azóta ez elefér. Nem hordják fenn az orrukat, sőt még mindig odafigyelnek mit mennyiért hol vesznek meg, hiszen a pénzt hamar el lehet költeni , de pl a kiruccanásaikat is mindig nagyon hamar foglalják általában féláron, vagy mégkevesebbért...

a másik példa a nagynéném, ő nagyon gazdag lett, több autó, akármit meg tud venni, csak unalomból dolgozik már, saját bejárónő stb, nincs bajom, ha valaki megengedheti magának hogy a háztartási munkák egy részre felvegyen valakit, csak a helyzet ismertetése miatt mondom.

nah ő azt hiszi okosabb meg tapasztaltabb mindenkinél, és sznob is, ezt a férje családja nevelte bele, mert ő jó helyre ment férjhez, és ők mindig kőgazdagok voltak. nem irigylem tőle félreértés ne essék, mert így leírva olyan, hanem az a bajom, hogy néha elfelejti honnan jött, és felhúzza az orrét olyanokon, hogy valaki turiban vesz valamit, közben anno neki akkor volt ruhája ha a falu orvosa a saját gyerekei kinőtt ruháját odaadta anyuéknak...

tehát erre gondolok...

szerintem aki maga kemény munkával keresi meg a pénzt, amivel anyagi jólétbe kertül, és nem csak az ölébe pottyan, vagy a szerencse hozza úgy, az nem lesz sznob

az összes gazdag ismerősöm beképzelt

előtte sem volt kis arcuk, de amióta sportkocsi,meg sportmotor, meg egyéb dolgok vannak azóta olyanok mint egy kiskirály

ahol lakom van olyan akinek repülője is van, és fura látni h vki közmunkás havi 44 ezer ft ért

ő meg kiruccan a repülőjével csak úgy párizsba

A férjem szülei.

Anyukája családja nemes volt, a II. VH után mindent elvettek tőlük (bár amennyire ő emlékszik nem is voltak nagyon gazdagok). Orvosnak tanult, dolgoznia kellett egyetem mellett, hogy elvégezze. Ráadásul olyan irányba szakosodott, hogy hálapénz sem "ütötte a zsebét" soha. De nem panaszkodik, főorvosként ment nyugdíjba, elérte amit a szakmájában el lehetett. Viszont ebből nem gazdagodtak meg, csak aránylag jó fizetése volt.

Apósom pedig mérnöknek tanult, egy gyárban helyezkedett el, és 20 év alatt végül is eljutott odáig, hogy ő lett a vezérigazgató. Nagyon jól keresett, nem milliárdosok, de bőven van mit a tejbe aprítaniuk.

És mondhatom, hogy nagyon rendes, kedves, normális emberek. Két fiuk van, de egyiknek sem raktak csak úgy a feneke alá semmit. Apósom vallja, hogy attól lesz ember valaki, hogy megtanul küzdeni a sikerekért. Persze nyilván nem hagynák éhezni őket, de pl ha kölcsön kérünk tőlük, akkor azt vissza kell adni. Úgyis a férjem meg a testvére örökölnek mindent, de addig maguknak kell boldogulni az életben. Sógoromnak nagyon bejött az élet, ők talán még gazdagabbak, mint a szüleik, de ő is magától érte el mindezt. Illetve kapott egy nagyobb összeget indítótőkének, de azt vissza is adta, igaz kamatmentesen. Az én férjem meg jelenleg kereskedelmi igazgató egy nemzetközi cégnél. Mi nem kértünk kölcsön, mert nem kellett indulótőke.

Illetve mindkét fiú a szülőktől kapta az első kocsiját, amikor lediplomáztak. Szerintem egyikük sem nagyképű, vagy lenéző. Bár nem is az a nagyon kőgazdag kategória.

Ismerek, beszélgettem is vele sokat erről. Már gazdagon ismertem meg, de úgy tűnt, elég őszintén mesélt az életútjáról.

Szegény családba született, nagyon korán elküldték dolgozni. Szerencséje volt, akinél dolgozott, az látott benne fantáziát és elküldte szakmát tanulni, szabó lett. Ő kitanulta a szakmát, de nem állt meg itt, hanem előbbre akart lépni. Külföldre ment és rengeteget házalt, de végül felvették divattervezőnek és viszonylag hamar az élvonalba került. Nagyon magas jövedelme van, tőzsdézni kezdett, most már bőven kényelmesen megél.

Ő egészen normális maradt. Tisztában van a pénz és a dolgok értékével. Ez leginkább abból derült ki, amikor mondta, hogy a múltkor kiakadt azon, hogy elment az egyik divatházba, és 80 ezerért akartak neki nadrágot eladni. Látta, hogy jó minőségű, jó a szabása, de - konkrétan így fogalmazott - "nincs olyan nadrág, ami ennyit érne". Jó, ha gyémántokkal van kirakva, az nyilván más, de pusztán egy nadrág nem. Akkor se, ha megengedheti magának az ember.

Azt persze elismeri, hogy önmagában a sok munka nem lett volna elég ahhoz, hogy ide eljusson. Kellett hozzá tehetség, bátorság, és szerencse is.

Embere válogatja.

Ismerek olyat, aki gyerekkorában mindig arra vágyott ami a gazdag szülők csemetéjének megvolt (márkás cipő, stb.) Ez hajtotta előre. Az édesanyja vett fel hitelt (mert ő nem kapott volna), hogy megindulhasson, de a mai napig elmondja, hogy neki milyen sanyarú gyermekkora volt, mert nem volt márkás cipője. Szerinte mindenki maga tehet arról, ha nincs pénze, ezért lenézi a szegényebbet. Nem gondolkodott ám mindig így, csak összeismerkedett valakivel, aki épp akkor csöppent a jóba, és attól kezdve a családja szerencsétlen csóró bagázs.

És ismerek olyat, aki ugyan belecsöppent a jóba, és olyat is, aki bele született, de százszor toleránsabbak, és megértőbbek a szegényebb emberek iránt, mint az, aki felküzdötte magát a sárból.

Én valamivel jobban élek, mint a szüleim, bár sokkal kiszámíthatatlanabb világban. Nem annyival jobban, mint első példám, de nem tudnám/tudtam nézni, ahogy anyám válogatja a csekkeket, hogy melyiket fizesse be, és melyiket ne. Amikor megszorult kisegítettem, és majd vissza adja ha tudja. Pedig nekem nem vett fel hitelt, hogy legyen induló tőkém. Gyakorlatilag az első ember a példa, amilyen nem akarok lenni, ha egyszer tényleg megszalad a szekér.

A mai világban becsületesen meggazdagodni? Ha csak nem sikerül kitanulnod és elhelyezkedned egy olyan szakmában, ahol nagy pénz van, akkor esélyed sincs. Ha vállalkozóként a legapróbb szabályokat is betartod, nem viszed semmire. Aki meg baromi nagy (10-15 milliós) autókkal furikázik, 95% AFA-t csal.

Én nem gazdag akarok lenni, csak nem akarok éhezni. És nem bejárónőt akarok fizetni, hanem annyi időt, hogy magam megcsinálhassam. A valódi gazdagságot nem pénzben mérem, mint az emberek többsége. Ha van hol aludnod, van ételed, és szerető családod, máris gazdag vagy.

Nálunk fordítva van.

Kiskoromban mindenünk megvolt. Márkás ruhák, ételek, nyaralás stb.

Ma már hónap végén nem nagyon van mit ettünk, de máskor is csak a vajas kenyér parizerrel megy. Télen tüzifára nem volt mindig pénzünk, volt amikor 13 fokban ültünk bent. Egyenlőre nem nagyon tudok mit tenni ellene,de majd nyáron megpróbálok keresni valami diákmunkát.

16/L