Mit tegyek? A családom állandóan azt érezteti velem, hogy egy rakás szar vagyok, és már azt se tudom, hogy feleljek meg nekik, mert mindig csak kritizálnak.

15 éves lány vagyok, 8.-os.

Az anyámmal sosem volt jó a kapcsolatom, egyszer se mondta életemben, hogy szeret, viszont nővérem elmondása szerint már többször meg próbált megölni kisebb koromban.

A fiatalabb nővéremmel is nagyon rossz a kapcsolatom, sosincs hozzám egyetlen egy kedves szava sem, még családi ünnepeken, pl. Karácsonykor is direkt érezteti velem, hogy utál, mondjuk úgy, hogy körbepuszilja az egész családot és boldog karácsonyt kíván nekik, engem meg leolt mindenért.

Pár napja tudtam meg, hogy bekerültem abba az osztályba, amit elsőként jelöltem meg a felvételikor (egy kéttannyelvű osztály) és az apám még normális is volt, mert mondta, hogy büszke rám, de anyám meg a nővérem, de főleg anyám csak olyanokat mondanak, hogy jajj pedig én annyira hülye vagyok, nem is értik, hogy kerülhettem oda be, úgy sem tudok majd leérettségizni sem, mert annyira szar vagyok.

Anyámmal a másik gondom meg az, hogy mindig rajtam próbál spórolni. Például kiderült, hogy ebbe az iskolába, ahová elvileg bekerültem, még mindig nem biztos, hogy felvesznek, mert bár a felvettek névsorába már benne vagyok, de még valamikor júliusba vagy augusztusba lesz egy ilyen egészségi állapot felmérés, vagy mi, ahol nézik a hallást, látást, stb. és csak akkor vesznek fel, ha megfelelek ott is. És nekem már évek óta kellene szemüveg, régen volt is, de azt anyám eltörte vagy 1,5-2 éve. Persze ő azóta is letagadja ezt és mindenkinek azt mondja, hogy én törtem el, de mindegy. És pont múltkor, amikor boltba mentem vele, láttuk, hogy az egyik szemüveges boltban össz-vissz 14 000 forintért lehetett volna nekem szemüveget csináltatni, és ebbe benne lett volna a lencse meg a keret is meg minden, ráadásul ahol megmérik, mennyire rossz a szemem, ott ingyen lett volna. Anyám ott a boltban mondta is a nőnek, hogy majd visszamegyünk valamelyik nap, erre pár nappal később közölte velem, hogy jajj bocs, mégse csinálunk szemüveget, mert ő most kitalálta, hogy fodrászkodnia kell, mert egy 55 évesnek annyira fontos, hogy olyan legyen a haja, mint egy báránynak a segge, meg jajj, ha már úgy is megcsináltatja a haját, már megy nagybevásárolni, mert annyi ósdi ruhája van, meg izééé..

És persze amikor mondtam neki, hogy most ennyi pénzből, amit ő pár nap alatt elköltött magára, akár a szemüveget is megcsináltathattuk volna, még ez is neki állt feljebb és én voltam a szemét aki nem érti meg, hogy szerinte az emberek összesúgnak az utcán a háta mögött és megjegyzéseket tesznek a külsejére, ezért muszáj volt megcsináltatnia a haját meg minden.

Szóval szerintem nem teljesen 100-as.

Mit csináljak? Unom már, hogy folyamatosan engem szid, miért nem bírja elfogadni, hogy én ilyen vagyok??